Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 10. szám - Ryszard Kapuscinski: A Birodalom (III. rész - Fordította Szenyán Erzsébet)

ban. Az örmények mindig „zseniális Mastocnak” nevezik. Ezért az ábécéért az egyház szentnek nyilvánította Mastocot, amit ez esetben egyfajta állami díjnak foghatunk föl. Meglepő dolog, hogy az akkoriban kévéssé ismert szerzetes találmánya milyen gyorsan elterjedt. Mert ez történt! Már akkoriban is valószínűleg erős vágy élt az örményekben az elkülönülésre, az önmeghatározásra. Magányos, keresztény szigetet alkottak az idegen, ázsiai elemek tengerében. A hegyek nem tudták őket megmenteni: Mastoc ábécéjének meghirdetésével nagyjából egyidőben Örményország elveszti függetlenségét.

Ettől kezdve idegen hadseregek — perzsák, mongolok, arabok, törökök — tombolnak az országban, mint gonosz szelek. Az átok hozzátapad ehhez a földhöz. Amit fölépítenek, az idegenek lerombolják. A folyók vérrel folynak. A krónikák tele vannak komor képekkel. „Elszáradtak az örmény rózsák és ibolyák — kesereg a középkori örmény történetíró, Leó — Arménia a fájdalom hazája lett. A száműzött örmény vagy idegenben bújdosik, vagy éhesen bolyong holttestekkel borított hazája földjén”.

A csatatereken legyőzött Örményország a szkrip tórium okban keres menedéket. Ez ugyan visszavonulás, de ebben a meghátrálásban méltóság és élniakarás van. Mi az a szkriptórium? Lehet szerzetesi cella, néha egy vályogviskó szobácskája, sőt, lehet sziklabarlang is. Az ilyen szkriptóriumban van egy pulpitus, mögötte áll a másoló és ír. Az örmény tudatot végigkísérte a kipusztulás érzete, s az ehhez kapcsolódó heves menekülési ösztön. A saját világ megmentésének szükséglete. Ha pedig nem lehet karddal megvédeni, maradjon meg legalább az emléke! A hajó elsüllyed, de a kapitány naplója maradjon meg!

így jön létre a világkultúra unikális jelensége: az örmény könyv. Amint megszületik saját ábécéjük, az örmények máris hozzáfognak a könyvíráshoz. Maga Mastoc jár elöl jó példával. Alig hozza nyilvánosságra ábécéjét, máris ott találjuk a Biblia fordítása mellett. Társául szegődik az örmény kultúra másik nagysága, Sáhák katolikosz és az egyházkerületekben verbuvált fordítók egész serege. Mastoc indítja el a nagy középkori másoló mozgalmat, amely az örmények közt sehol másutt nem tapasztalt méreteket ölt.

Már a VI. században lefordították örmény nyelvre egész Arisztotelészt. A X. századig lefordították a görög és római filozófusok többségét, az antik irodalom színe-javát. Az örmények szellemisége nyitott, befogadó. Lefordítottak mindent, ami a kezük ügyébe került. Engem ebben a japánokra emlékeztetnek — azok is lefordítanak mindent, amit érnek. Az ókori irodalom számos alkotását annak köszönheti a világkultúra, hogy az örmény fordítások megőrizték azokat. A másolók minden újdonságra rávetették magukat, s már rakták is a pulpitusra. Amikor az arabok leigázták Örményországot, az örmények lefordították az egész arab irodalmat. Amikor a perzsáik támadtak Örményországra, perzsákat fordítottak! Vitájuk volt Bizánccal, de ami az ottani könyvpiacon megjelent, azt mind lefordították.

Lassan egész könyvtárak születtek. Óriási gyűjtemények lehettek ezek: 1170- ben a szeldzsukok lerombolják a szuniki könyvtárat, amely tízezer kötetből áll. Ez mind örmény kéziratos könyv. A mai napig megmaradt huszonötezer örmény kéziratos könyv, ebből több, mint tízezer Jerevánban, a Matenadaranban található. Aki a többit is látni szeretné, annak földkörüli utat kellene tennie. A legnagyobb gyűjtemények a jeruzsálemi Szent Jakab Könyvtárban, a velencei San Lazzaro Könyvtárban és Bécsben a Mechitariánus Kongregáció könyvtárában találhatók. Szép gyűjteménye van Párizsnak és Los Angelesnek is. Lengyelországnak is volt valamikor egy remek gyűjteménye Lembergben, ahol egyébként egy nagy örmény nyomda is működött.

56