Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 9. szám - Értékrendek a mai magyar irodalomban - Kántor Lajos: A csend és a szó

I

született, igaz művé formálódott, az visszavonhatatlanul létezik, nem ronthat rajta egy későbbi, gyengébb vagy rossz kísérlet. (Akárcsak az atlétikai versenyeken.)

Az irodalom verseny, sajátos verseny - amíg díjak és tiszteletdíjak, kitüntetések, anyagiak járnak vele. A könyvtárban (az otthoniban elsősorban) mindez megszűnik. A csend átértékeli, helyére teszi az írói szót. S nem feltétlenül arra szavazunk, aki a legtöbbet és a leghangosabban beszél. Négy verssorba is beleférhet a halhatatlanság.

Horváth Imre az elveszített hangosságban s a megnyert csendben nem áll egyedül. Egyike marad azoknak, akik túlélik a gyorsan jövő-menő divatokat. (A divatdiktátorok pedig nyugodtan minősítsenek engem, ezzel a véleményemmel, divatjamúltnak.)

66