Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 9. szám - Lányi András: Elválaszt, ami összeköt
Értékrendek a mai magyar irodalomban J-3Ledves Barátunk! Az 1989-es esztendővel kezdődő időszakban, a rendszerváltás éveiben új helyzet állott elő a magyar irodalom életében - az irodalmat teremtő írótársadalom, valamint azok számára egyaránt, akikre a művek, irodalmi jelenségek értékelése, minősítése osztatott. A mai kritikai irodalmat szemlélve az elmúlt néhány esztendő mindinkább a magyar kritika apály kor szakának bizonyul. Úgy tűnik, nem képes követni a magyar irodalom jelenében lejátszódó folyamatokat, s mintha nem is igyekezne a maga területén átláthatóvá tenni értékválsággal, de legalábbis az értékek elbizonytalanodásával terhelt világunkat. Művek, szerzők bukkannak fel egyfelől - sokszor anélkül, hogy észrevétetnének - másfelől művek, szerzők kerülnek (talán nem is mindig méltányosan) az - ugyan egyre szűkülőbb - irodalmi érdeklődés középpontjába. Életművek zárulnák le anélkül, hogy a helyükre kerültek volna tudatunkban, korábban jelentősnek, kimagaslónak ítélt alkotások és alkotók merülnek lassan feledésbe. Mindezeket a jelenségeket tapasztalva határoztuk el, hogy ,,Értékrendek a mai magyar irodalomban címmel tematikus számot állítunk össze azon szerzők írásaiból,^ akik hozzá kívánnak járulni helyzetünk, értékeink tisztázásához. Ügy gondoljuk, időszerű volna végiggondolni a következőket:- Az értékek-értékrendek elbizonytalanodásának, válságának korát éljük-e ma, vagy egészen egyszerűen azok sokszínűségével, a szemléletek pluralizmusával kell-e számolnunk?- Lehetséges-e, szükséges-e kijelölni olyan esztétikai szempontrendszert (rendszereket), amelynek /amelyeknek alapján az értékek kiválasztódhatnának'?- Vajon egybeesik-e a maradandóság igényével az irodalmi sajtóban legtöbbet forgalmazott neveknek sora?- Ki az a tíz mai magyar szerző, akinek írásai - véleménye szerint - időállóak? Kiválasztottunk a hatvanas évek prózájából három olyan művet, amelyek - akkori visszhangjuk alapján - a kor reprezentatív alkotásainak tűntek. Vajon ma hogyan értékeljük, hogyan olvassuk, olvassuk-e Fejes Endre Rozsdatemetőjét, Sánta Ferenc Húsz óráját, Németh LclszIó Irgalom című regényét. Szükséges-e újraértelmezésük? S ha igen, vizsgálatuk milyen új szempontokat vethet föl a magyar irodalom múltjának feltérképezéséhez? Kedves Barátunk! Örülnénk, ha kérdéseinkkel - kérdéseink bármelyikével - vitára, új tanulmányok megírására ösztönözhetnénk. Kérjük, hogy munkáját 1993. májusának végéig juttassa el folyóiratunk címére: Forrás Szerkesztősége, Kecskemét, Pf. 69. 6001. Kecskemét, 1993. február 1. Baráti üdvözlettel: Dobozi Eszter Fűzi László 1993 februárjában a fenti körlevéllel fordultunk irodalmunk jelentős alkotóihoz. A körlevéllel párhuzamosan közöljük a beérkezett válaszokat, s szerkesztőnk, Dobozi Eszter összegző jegyzetét. (A szerk.) 60
