Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 9. szám - Kabay Lisette: Székely lőportartók fényjelképei

csétlen szarvast, ha közelébe vadászt vagy fegyvert róttak. Viszont semmiképpen sem illik a megállapítás a holdbárkában álló [r) rajz], meg a testén tollal ellátott [n> rajz] és az oroszlánon „lovagoló”, valamint más, különleges jegyű szarvasra.

Egyébként a „vadászmágia” felett maga Viski töri el a pálcát midőn megjegyzi két különféle porszaru „lobogós-kopjás” szarvasáról: „Sajátos, hogy a varázslat tárgyát, a megállított szarvast a kopjának nem a hegye, hanem a lobogója érinti”. 4 A „vágymágia” kulcsa szerint a holdszarvast illetően a vadász ilyenténképp óhajtozna: — Kuruzsolom babszem! Szökjél szarvas a holdba!... A tollal díszített testűre vonatkozóan: — Nőjön-nőjön, nagy-nagy toll nőjön ama szarvas hátára! És így tovább.

Fényállatos az MU 11 és 9 portartó is. Állataikról dr. Kós Károly röviden és velősen közölte, hogy oroszlánok, háromágú koronájuk jellegzetesen iráni eredetű.15 Igen régi származású megkülönböztető jegy van az MU 9 oroszlán farkán: „sugárküllős, ragyogtató pontokkal körülvett, napjellé szétterülő bojt. [s) rajz] Hasonló naporoszlánokat ismerünk már Dél-Mezopotámiából, Babilóniából, Egyiptomból, hol varázserővel bírt a jelkép16. Ha egyszeri előfordulás volna meg sem említeném, de a kolozsvári Néprajzi Múzeum egyik emeleti szekrényében „1723 Ákos György” feliratú, koronás, a farkán a most leírt jelképpel ellátott, csillagok felett lépkedő oroszlános lőportartót állítottak ki.

Borsos Béla említett művében felkészültségére jellemzően felismerte a szarvas és az oroszlán fényállat voltát.

Kitűzött célom, a fényre utaló képjelek értelmezése kizárja, hogy a lőportartók valamennyi ékére kitérjek. Az említés nélkül maradt motívumok közt több olyan van, amelynek fény-kapcsolata bizonyítható, pl. a kígyóról tudjuk, nem döglik meg, míg a nap le nem megy.

Mivel a tárgyak központját a jelképkutatás felfogásában „tűz” értékű fénymotívum foglalja el, feltételezhető, hogy a másik három őselem is jelen van. A toll-leve- gő megfeleléssel már találkoztunk. A földet a mai térképészet is használta lekerekített halmokkal vagy meredek csúcsú hegyekkel jelölték. Ugyancsak ősi-mai a víz kódolása zegzug vagy hullámvonalakkal. Utóbbiak olykor teljesen elnövényesed- tek, indákká váltak. Azonban egyetlen olyan példára sem utalhatok, amelyen az őselemek térbehelyezése a „hármas világnak” megfelelően rétegződne (felső, közép és alsó világ). A karcolatok szerint, mintha minden az égben lenne. Lefelé ömlő vizek erednek odafentről s a hegyek, amelyek rendszerint a szárak alját szegik többször egymásra tornyosulva nyúlnak az égbe. A valóban régies fogantatású agancsoknak semmi közük a vadászathoz, hiszen a lőpor ismerő idők előtt az agancsokban egyebet tartottak (sót, kenőcsöt, talán mást is.).

Viszont az úri, meg a Borsos Béla osztályozásában „átmeneti” jellegű darabokon találkozhatunk vadászjelenet megörökítésével. Késői előfordulásuk miatt és mert nem hagyományhű népi alkotások, ezek a tárgyak minden mágikus töltetet nélkülöznek, egyszerűen elbeszélő jellegűek.

Torzult, szabálytalan díszítmény akad nem is egy a mintakincsben. Néhány motívum értelme feltáratlan, vagy közkeletű magyarázatuk elégtelen. E hiányosság azonban nem olyan arányú, hogy miatta elhallgatnánk a végső következtetést: A SZÉKELY PORSZARUK ŐSVALLÁSUNK KIEMELKEDŐEN FONTOS TÁRGYI BIZONYÍTÉKAI. JELZÉSRENDSZERÜK ISMERETE EGYÉRTELMŰEN A NAP-FÉNY-TŰZ TISZTELETÉNEK EMLÉKEIT TÁRJA FEL.

52