Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 9. szám - Kabay Lisette: Székely lőportartók fényjelképei
elszédült sámán, táltos, dervis méltó párja lehetett a gyermekdal megénekelte Keringő bába. Nyelvünkből ma is világosan kitűnik a forróság-forgás szoros, a szavak vagy szótövek azonosságig menő kapcsolata: forog, fúr.............................forró pörög, perdít ..................................pörköl, perzsel világ (kerekség) ...............(nap)világ ver ,,sodor, fon”..............verőfény ver1 pezseg4 „élénken kering” . . pezseg2 „majdnem forr” ég(bolt) ................................ég (ige) Jelképeink aranyfedezetét a nyelv tárolja és tanúsítja a kódolások átfedődését, hogy a fényforgó = világnak világa, égnek égő ékessége, forgásnak forrósága... vagy forgatója? Toll Szerényen meghúzódó volta ellenére népi díszítőművészetünknek kiemelkedően fontos, nagymúltú emléke. Még manapság is ellepi az iratos hímzéseket, mégis úgyszólván észrevétlen maradt! A kalotaszegi varrottasok mintakészletének vizsgálata során alakult ki az a véleményem, hogy a toll ősrégi időktől fogva (talán világszerte) az éghez, pontosabban a „levegő éghez” tartozó vagy oda készülő személyt, lényt vagy tárgyat jelöli-díszíti. Ezért kötöztek fehér tollat Kalotaszegen a temetői fejfába szúrt háromágú fára, ezért ékesítették süvegüket tollal a halálra kész harcosok és az égi útra induló táltosok. A lőporszaruk mesterei többféle módon alkalmazták a toll-díszítményt: TOLLSOR kisebb nagyobb hézaggal vagy szorosan egymás mellé karcolt, a varrottasoknál„mesterkének” nevezett elrendezésben [i. rajz, MU 2 a). TOLLBOKRETA j) rajzunkon tollbokrétákat látunk a napvirág köré illesztve (MU 8]. Igen régi, az írásutáni kézimunkákon nagyon gyakori minta. SZÁLAS TOLLAK. Jól illik az égi ragyogásba a toll, lám, magyarul szálai egyikének 1697-től adatolhatóan „sugár” a neve. A sugárzó toll képzete nem tartható általánosan elterjedtnek, például a franciák „szakáll”-nak hívják a toll zászlójának szálait. Tagadhatatlan, hogy a sugaraival megörökített toll legalább annyira hasonlít a fenyőhöz, mint amennyire fény és fenyő meg a latin pinus „fenyő” és a latin penna „toll” egybecseng. Nem nagy hiba, hogy Molnár István fenyőnek, életfának látja a sugaras tollakat, hisz a napvirág közelébe bátran karcolhattak életfát. Ám életfánkat, mely világfa, égigérőfa (=világtengely) nem szokás hatosával ábrázolni, amint k) rajzunkon látjuk (MU 20). Az életfa sudara sugáregyenesen tör fel a magasba, nem libeg itt-ott elszórtan a képmezőben, és nem nő úgy tűcskéivel lefelé, mint például 1) rajzunkon a sokcsillagos eget szegélyező tollak (MU 35). Ettől eltekintve vallom a fenyőfa fényfa voltát, de égi fényt idéz a sugaras toll is, különösen a fémesen csillogó. HOSSZÚSZARÚ TOLLAK. Egyik legsajátosabb hosszúszárú, széttárt sugarú meg zárt, lekerekített végű tollak nőnek ki [m) rajz]. Hadd hivatkozzam a kalotaszegi írásutáni varrottasok már máshol is fellelt szárnyas napjára, melynek íme a székelységben tollas társa akadt! [Vö. j) rajz, tollbokrétás nap; a szárnyas napokról: K. L. Korunk évkönyv, 1979.] Azt még megjegyezném, hogy a tollas nap alatt porszaru szárán egy-egy mereven elágazó fa áll, ághegyeiken ugyanolyan tollak 50
