Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 9. szám - Géczi János: A kancsólakó kígyó (Vers gyerekeknek és felnőtteknek)
hogy ki sem hasal a napra azaz napozni a papírra és fecseg valami holdról amivel együtt alszik reggelig máskor rajzol önfeledten rikoltoz ha kész a rózsa s piros fülekkel szárítkoz ha mégis túl mély volt a tócsa aminek tükrére festette illatos kárminnal s abban ha fuldoklik a rózsa cipőjéből csinál naszádot aminek a híja éppen a talpa szipogva gondol tiszta zoknijára de nincs ideje hogy visszaváltoztassa mert rám ripakszik látva másik vershez lenne kedvem s maszatos kis kezével hadonászva magyarázza hogy kérlek ez egy olyan vers amilyen s nem kell hogy legyen eleje-vége szabadon ugrál az ember benne és ráülhet mint háznak a tetejére vagy bekapcsolja a fúvókákat sebesen elhúz az űrbe egyszerre két csillagnak tenni a szépet magyarázni nékik mi a mecset s a tűrbe vagy épp úgy tesz mint az írás (csöpp nevetés és csöpp sírás) mikor a tükörtől visszalép: igazítja haját és verssorát térdéről fenekéről leporolja a szavak virágporát látható: mindenre talál magyarázatot s tudja ő a végeredmény és ő az ok és nyugtalan ha nem játszom vele ha nem játszik velem nyugtalan vagyok és ha elbújik bennem virágokat keres a mellényzsebben mert tudja neki gombvirágot hozok
