Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 9. szám - Kautzky Norbert: Indulási oldal (regényrészlet)
Az este estefelé érkezik. Ahogy az szokásos. A rendőr, a vasutasfiút is, magával hozza, ráadásként. Ami egy kicsit szokatlan. Ne csináljunk belőle ügyet. A vasutasfiú, mégis csinál.- Te vagy az, haver? És hogy kerülsz ide? - kérdezi, kapásból. G. G. (akkor még D. D.) két napja, edzőmeccset játszott a vasutaspályán, az angyalföldi vasutascsapattal.- Te voltál a centerhalf, én meg a balkötő. Néha összeakadtunk - mondja lelkesen. A rendőri félreértés nem egyszerű balfogás. Ajánlatos gyorsan elfelejteni a rendbontó feltételezett származását.- Ember, maga futballista? A vasutasfiú rendreutasít. Rendkívüli hevességgel.- Mi lenne más? A bányászoknál focizik. Én csak tudom. G. G. a rendőrnek gyorssegélyt ad.- Nehogy elfeledkezzünk a vízről. A rendőr megkönnyebbül:- Ne féljen, egy kantával sikerült szerezni. A kézireflektor élesfehér fénye berobban az ablakon. Vezényszó nélkül is hasravágódnak. Kit keresnek és miért, azt a rendőr tudja. A vasutasfiú sem hülyegyerek. A focisták, általában nem azok. A kanna eltűnt. Valaki passzra- vágta. Kevés a dohány. A kézireflektorral idegesítően köröznek, a fénye körözvény. De közhírré nem teszik. Maradjon belügy. Hasonfekve is túllépi a magánügy határait. G. G.-nél ez a határ bármikor átjárható. A rendőr, hazárdjátékos, ha veszít, elveszett. A vasutasfiú az ügyről tájékozatlan, a futballistahavert segíti. A reflektorfény elhúz, de az üldözők továbbra is üldözik az áldozatot. Az éjszaka hosszú. A verés, véres lesz. Az utasításnak megfelelő. Anélkül, semmi sincs. A visszavonulás, a sötétség leple alatt, sietős. De nem kapkodják el. G. G. a padlón ül, a vizeskannával. A rendőr térdepel, a géppisztolyát igazgatva. A vasutasfiú feláll. Ez a gyerkőc a veszélyt alábecsüli. Tévednek. Az állomásfőnök ilyenkor elszundít, s ha nem találja a helyén, fuccs a focinak. Az öregtől kap(hat) engedélyt, hogy munkaidőben focizhasson. A kupé hazátlanjaiban, mert erről szól ez a gonosz mese, Petrusz tartja a lelket. Igenis, van víz. G. G. a rendőrt nézi, átható tekintettel, az meg a rendbontót. Még jó, hogy sötét van. A búcsú elviselhetőbb. A rendőr, mint főszereplő, ezúttal kellékes. A kijárat, a zár, a foglárkulcs, a kilincs: a kellék. Egyelőre a premier kellékei. Mind kiválóan működik. Hogy műsoron marad-e a színdarab, az a fogadtatástól függ. A vízelosztás hasonlít a zsibvásárhoz. Aki egy kortyot kér, az kettőt kap. A telhetetlen siránkozók, a kanna fenekéről. G. G. igazságérzete már csak ilyen. Kifogásolhatják. De a gyerek, a beteg; kiemelve a szívgörcsölők, az öregurak, és -hölgyeik és a terhes asszonyka; után jön a többi. A népség, katonaság. Színházi nyelven szólva. Az pedig, esetenként, igazságtalan. Panoptikumi viaszbábúk, mésszel leöntve. A padokon kőkemény, merev mészfigurák. 21
