Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 9. szám - Csák Gyula: Az út eleje (elbeszélés)
zárkózni a világtól”. A főpecsétőr megértőén bólogatott. Elégedetten nyugtázta Ferike, hogy ez a leghűségesebb embere ebben tökéletesen megbízhat. 2. A gangra érve roppant kavarodás támadt. Részint a várakozó rokonság, másrészt a dudálásra összeszaladt szomszédság rohant a vendégekre, mindenki csodálkozott mindenkin, hogy mindenki milyen jól néz ki, de legfőképpen Ferike, aki már kész Fiatalember, és hol hagyta a menyasszonyát, milyen lett a bizonyítványa, emlékszik-e Vilma nénire, aki elfenekelte, mert barackot lopott, továbbá Gábor bácsira, aki már meghalt, s erre a bamba képű, vány- nyadt leányra, akin látszik, hogy nem rendszeresen mossa a fogát, s akibe ő szerelmes volt hat évvel ezelőtt... „Türelmet, felség — súgta a főpecsétőr, a pecsétjét lóbálva. — Ez kötelező diplomáciai érintkezés. Tessék mosolyogni és arra gondolni: mennyire fenséges dolog szenvedni és erősnek lenni”. Sári néni mindenkinél hangosabb volt, jelezve, hogy ő az igazi vendéglátó, a többiek csak alkalmi fogadóbizottság.- Nem vagytok fáradtak? Nincs még ebéd, mert későbbra vártunk benneteket, de harapjatok valamit. Ferikém, eszel aludttejet? Emlékszel, mennyire szeretted? Az még üdítő is lehet ebben a hőségben. De van igazi üdítő italunk is. Hát hagyjátok már őket, lesz még idő, ne féljetek! Ugye, két hétig maradtok?- Két napig - felelte Ferike apja, mire kórusban felhangzott, hogy: O, jajj, csupán két napig?! — Időre kell olaszba érnünk — magyarázta bőrdzsekijét ledobva a férfi, megcsillantva bal csuklóján aranyóráját, jobb csuklóján aranyláncát. - Fontos üzleti út.- Nyaralni megyünk — igazította helyre szemrehányóan felesége.- Ti majd nyaraltok, de én dolgozom. Ha ez az út beüt, akkor kicserélem az autót egy vadonatúj olaszra.- Azt ígérted, hogy a bútort cseréljük ki — nyafogott felesége.- Hajói beüt ez az üzleti út, akkor azt is - hagyta rá a férfi.- Azt a gyönyörű bútort kicserélitek?! - ámuldozott Vilma néni, a fenekelős szomszédasszony, aki bennfenntesként közölte, hogy amikor alkalmi útján Ferikééket is felkereste, látta a berendezést. - Micsoda gyönyörű bútor volt!- O, azt már azóta egyszer lecseréltük — legyintett Ferike anyja, azután talányosán hozzátette: - Valahogy nem szeretem a barokkot. Mindenki megértőén bólogatott, noha senki nem tudta: mi a barokk, de meggyőződésük volt, hogy azt ők sem szeretik. Gyanút fogott Ferike, hogy anyja sem ismeri a barokkot, ezért magához intette a főpecsétőrt és anyjára mutatott: „Még nincsenek bizonyítékaim, de gyanús. Figyeltetni kell!” Futólag arra gondolt, hogy a barokk, az valami göndör dolog, de nem biztos. Lexikon.- Nagymami hol van? - kérdezte váratlanul, földre szegzett szemmel.- O, jajj, látjátok! — csapta össze kezeit Sári néni és Ferikéhez tolatott. — Vár téged a nagymami, nagyon vár. - Ferike vállára tette a kezét és a közönséghez fordult. — Ugye, milyen más az ember, amikor még gyerek! Mindenütt csak a 5
