Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8. szám - Ittzés Mihály: Mesterek műhelyében (Bónis Ferenc: Hódolat Bartóknak és Kodálynak
előtt helyezi el tanulmány-koszorúját: Bartók Béla születésének 1991-ben, Kodály Zoltán születésének 1992-ben volt a 110. évfordulója. (Istenem, mintha csak most lett volna a lelkesítő és számadásra késztető kettős centenárium...) Meg kell emlékezni arról is, hogy ezúttal a kötet szerzője, aki az évfordulós tiszteletadást teszi és összegyűjtött írásaival a magyar zenetudománynak és zenei művelődésnek ajándékot ad a Püski Kiadó jóvoltából, a Szántó Tibor tervezte szép kötettel, maga is ünnepelt: Bónis Ferenc néhány hónappal a könyv megjelenése előtt, 1992 májusában volt hatvan éves és negyven éve, 1953-ban debütált a szakirodalomban Erkelről írott munkájával. Őszintén kívánhatjuk, hogy még évtizedekig legyen az eddigiekhez hasonlóan szorgalmas és eredményes munkása a magyar zenetörténeti kutatásnak és a zenei népművelésnek. Bónis Ferenc a Zeneakadémia ötvenes években alapított zenetudományi tanszakának abból az első nemzedékéből való, akiket még nemcsak a Kodály-tanítvány nagy zenetörténész és zenekutató generáció tagjai - Szabolcsi Bence, Bárdos Lajos és mások — tanítottak, hanem magát Kodály Zoltánt is tanáraik között tudhatták. Bónis már első munkáival megmutatta elkötelezettségét a magyar zenetörténet iránt. Sokáig érvényes eredményeket tudhat maga mögött például az Erkel- és Mosonyi-ku- tatásban. Sajátos területe szerzőnk munkásságának a szerkesztői munka, s éppen ebben a minőségben fogadta írásainak gyűjteményéhez, a Visszatekintéshez munkatársul Kodály Zoltán. Továbbá gondozója Molnár Antal, Tóth Aladár, Szabolcsi Bence és mások írásainak is, de több fontos gyűjtemény jelent meg gondozásában, melyeknek egy részéhez rádiós szerkesztői vagy riporteri munkája adott nyersanyagot. Csak mintegy jelzéséül annak, hogy a múlt dokumentumainak, adatainak, értékeinek, összefüggéseinek feltárását éppúgy feladatának érzi Bónis Ferenc, mint a jelen krónikásának szerepvállalását, említsünk meg néhány kötetet: szerkesztette a Magyar Zenetudomány című sorozatot, benne a már említett szerzők műveit; szerkeszti a Magyar Zene- történeti Tanulmányok című (sajnálatosan nagy kihagyásokkal megjelenő) ciklust, melyben mások dolgozatai mellett egy-egy írás jelzi, hogy a kutató (előadó-tanulmányíró) Bónis is dolgozik. Közreadója, de még előtte szerkesztő-riportere volt a Ferencsik Jánossal folytatott rádiós beszélgetéseknek. Hasonló forrásból az így láttuk Bartókot és az így láttuk Kodályt című memoár-dokumentum könyveknek. Saját kutatásairól számot adó önálló kötettel csak ritkán jelentkezett eddig Bónis Ferenc. Igaz, jelen munkája is csak részben tartalmaz első (vagy magyarul első) közléseket. Tartalmazza azonban mindazokat a fontos, a Bartók- és Kodály-kutatás szempontjából egyfelől alapvető, részleteket feltáró, másfelől egy-egy résztémát szinte monografikus alapossággal tárgyaló dolgozatait, melyek igen előkelő helyet biztosítanak számára a téma zenetörténészszakértői között. A dolgozatok első közlésének adatait a kötet végén levő jegyzék tartalmazza. (Némelyik írás fejlődési stádiumait — előadásként vagy nyomtatott formában e sorok írójának módja volt követni, így csak sajnálkozhat, hogy nem teljesebb a lista, mely éppen e fejlődési fokozatokra utalna. Ugyanakkor meg kell értenie a szerző igényét arra, hogy - tudatva ugyan, hogy e gyűjteménybe felvett írások hosszas érlelés, kipróbálás, új adatok feltárása eredményeként nyerték el mostani alakjukat, kidolgozottságukat - az olvasó szíveskedjen hitelesnek, teljesnek, legalábbis egyelőre véglegesnek elfogadni e közléseket. S éppen ezért csak a legelső megjelenésre utal a jegyzet.) Mi jellemzi Bónis zenetörténészi munka- módszerét, attitűdjét? Először is az, hogy nem teóriákat gyárt s ahhoz keres igazolást, hanem — amit mestereitől is megtanult és minden igaz (zene)történésznek ars poeticája kell legyen — a tények, adatok feltétlen tisztelete irányítja s következtetéseit, tételes megállapításait - s még feltételezéseit is - mindig azokból vezeti le. A dokumentumokat azonban nem vakon tiszteli, hanem igyekszik az ellentmondásos adatokat feloldani. - Másodszor az, hogy nemcsak kész, lezárt formában érdeklik az egyes művek és az életművek, hanem az alkotások forrásaira, születési folyamataira is kíváncsi. Bartók ugyan azt tartotta (sok más szerzővel együtt), hogy a kész mű a fontos és az álljon helyt önmagáért. Olykor azonban épp a be- végzett alkotás megértéséhez segít hozzá az alkotói folyamat egyes stációinak feltárása. Ha például Bartók Táncszvitjéről beszélünk és a komponista vallomása nyomán sorra 92
