Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8. szám - Beke György: Korunk Galéria, Kolozsvár (Beszélgetés Kántor Lajossal)
Nyilván, hogy a hatalom is lépett, a hatóságok előbb csak „figyelmeztették” Kántorékat, aztán fenyegették, majd betiltották a Galériát. Ekkor készült az interjú Kántor Lajossal, nemcsak rögzítéseként egy elorzott magyar művelődési központnak, de tiltakozásképpen is. Már akkor a Forrás hasábjaira szántam. Csakhogy közbejött 1989 decembere, és az újjászületett Korunk, immár Kántor Lajos főszerkesztőségével, ismét megnyitotta a Galériát. Az interjú időszerűségét veszítette. Funar, a hírhedett „kötélverő” kolozsvári bíró hívta elő most ezt az interjút íróasztalom fiókjából. Ez a torz „népvezér”, aki tetézve ismétli a Ceausescu-dikta- túra magyarellenes intézkedéseit, nyilván belekötött a galériába is. Ezt is kellő fondorlattal. Nem nyíltan támadt a Galériára — noha ez volt a célpontja —, hanem felmondott a szerkesztőségnek, lévén a vármegyeháza most az ő birodalma, mivel önhatalmúlag ide költöztette át a városházát. (A megyei vezetőség a régi pártszékházban rendezkedett be, talán ezzel is hangsúlyozva a töretlen folytonosságot a diktatúra és közötte. Amit egyébként a volt pártaktivista, mostani prefektus személye is fényesen bizonyíthat.) Funar polgármester a „jog” nevében utcára tette a Korunk szerkesztőségét, s vele a Galériát. A nemzetközi tiltakozás nyomán végül is új helyiséget kapott a folyóirat, lesz hely kiállításoknak is, de az elköltöz- tetés kétségtelenül megszakít valamit a Galéria történetében. Elővettem hát beszélgetésemet Kántor Lajossal, hogy közreadásával is próbáljam áthidalni a gonoszság támasztotta szakadékot. — Mi adta az indítást Neked, Kántor Lajos, a Korunk Galéria megszervezéséhez? Nem bizonyultak elegendőknek a meglevő kolozsvári kiállítási lehetőségek ? Jelentős magyar művészek nem kerültek be műveikkel vagy csak nagyon ritkán szerepelhettek a hivatalos tárlatokon ? — Többször elmondtam, most mikor kénytelen vagyok bizonyos mérleget készíteni, szükségesnek vélem megismételni: én (vagy talán mondjam szerényebben: mi) kezdetben nem Korunk Galériát szerveztem (szerveztünk), amikor 1973 márciusában először raktuk fel az akkori főtéri szerkesztőségi helyiség falaira a képeket, pontosabban Kábán József fotóit, még nem gondoltunk Galériára. Jelentkezett olyan igény, hogy képzőművészeti alkotásokkal díszítsük a kopár falakat. Ha programmal, engedélyek után járva próbálunk meg „intézményt” teremteni, aligha sikerül. Lépésről lépésre, híveket és hírnevet szerezve, tudomásul vétettük a Korunk szerkesztőségében létező kiállítási lehetőségeket. A hetvenes évek elején — a „művészi kínálathoz” képest — bizony elég kevés kiállítási lehetőség volt Kolozsvárt. Még nem léteztek a „kisgalériák”, a Képzőművészek Szövetségének két hivatalos helyiségében és a Bánffy-palotában székelő Művészeti Múzeumban pedig különféle megkötöttségek és bizonyos „arányok” betartása szabályozta a kiállításokat és kiállítókat.-Ami nyilván aztjelentette, hogy a román művészeknek sokkal nagyobb arányokban kellett jelen lenniük ezeken a hivatalos tárlatokon, függetlenül a művészek számától és műveik színvonalától. — Nálunk ilyen szempontok nem működtek, mi a szövetségi tagságról sem kértünk igazolást, elég volt, ha a képek „beszéltek”. Érdemes ebből a szempontból tanulmányozni, hogy kik voltak az első — 1973-as — kiállítóink: Kábán József, akit addig fotósként sem igen jegyeztek, azóta sok díjat kapott országos és nemzetközi kiállításokon; Finta Edit, innen a harmincon, de többszöri próbálkozása a főiskolán még nem járt sikerrel, holott grafikusi és festői tehetsége messze az átlagon felülit ígért, és jó ideje diplomásán igazolta a bizalmat; Györkös Mányi Albert festészetének eredetiségét már 1973-ban sem igen lehetett kétségbe vonni, minthogy azonban „csak” zeneművészeti főiskolája volt (klarinétosként), akkoriban 76
