Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 8. szám - Veress Miklós: Partok (versciklus)

2. Egy kis nátha

Még mindig ringatnálak - akkor is ha kéred hogy írjak egy szabólőrinces verset mely úgy távolíthat el tőlem csakis közelítve hogy önmagad keressed kegyetlenül: a szép vers ám elhajózgat és mielőtt még elérné a Tengert elázik szegény: mivel hogy papírcsónak Lázas vagy - én is: de kurva influenza hogy párnáink izzadtan csókolóznak és ha fölhasítanám a cihát nem zuhognának égbe libatollak Na látod na hallod: most nevetsz avagy bőgői mikor félálmodban félálmodik az ország és amit mondanék - csupán költői smonca bárha szerelemként is visszhangoznák Hát rímelni így? Inkább egy jó teát de - úristen - kifogyott a filteres Vársz egy kicsit: a papírzsebkendőkből hajóhadunk lehet ha el nem ázna - hát így születhet egy szabólőrinci vers

3. Csillagpor

,,Egymagámban ballagok az útra, ködön át kavicsa holdfehér.

Csönd az éj - Istent imád a puszta, és a csillag csillaggal beszél. ”

Lermontov beszél így csillagokkal, s nem „társalog” (Szabó Lőrinc szerint utóbbi volna így): lelket hallgat a halk dal, hogy megyünk az útra vissza mind. Egy-magunkban: hátha ballagtunkban motyogásunk Isten értené; csak kavics, ami majd égbe csobban, s attól kezdve a végtelené.

Csak a hang, ami az űrbe hullna, hogyha költő s énekes halott, s már nem értheti sem út, se puszta, hogy Teremtőnk milyen húrt fogott némaságra s azután még hármat: így maradjon magára vonó, puszta torkokban a hangaszálak, bár aszályra inni volna jó, s ártéri fák híves árnyékában