Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 8. szám - Balázs Attila: Hosszúkás töredék a feledés könyvéből

likai szamár. Akkor jópofának találta a két lélegzetvétel közötti megjegyzést. Most már egyre merészebben társalog a többi katonával, akik Piternek nevezik. Csakhogy pillanatnyilag nincs helye a beszélgetésnek: csörög a felszerelés. A múltkor valaki sztrendzsernek szólította, akad bele a szíj egy bokorba. Ha a baromjának úgy jó, pár megismételt rántással szabadul a bokor makacs marasztalásától. Le van szarva. Izzad, erőlködik az ember, csigalassan halad előre, sosincs vége. Izmai feszülnek, fáradnak; kitágulnak és szűkülnek — látóhatár módjára. Az árnyékkal szolgáló magányos fára feltekintve, újabb indulás előtt annyit még észrevesz, hogy odafenn egyetlen varjú sincs: ki tudja, miért, a klott károgók nem szívesen tartózkodnak a gyakorlótéri fák görbe ágain. Máshol bogarásznak? Jobbra szeméttelep, a vasúti sínek elágazása Dodeszkáden előtt, keskeny szennycsatorna, mögötte búzamezők haragoszölden, távoli folyóra utaló erdő sávja. Vonat füstje a célgömb körül.

Ebéd után - a többieket utánzó kényszerével — levelet írna, de nem tudja pontosan, kinek. Újságot olvas. Akár legénylakása pástétomkonzervjei után.

Részlet a marginális varjú második károgásából:

Hát merre tart csakugyan ez a világ?

(Szemelvény a varjú tallózásaiból az Új Holnap színes hasábjain)

Nem tudom, lehet, hogy csakugyan kacsa, pihent agy szüleménye, pedig csakugyan megtörténhetett - ahogy írták az újságok -, hogy ha egy ember berúg, az nem nagy eset, de képzeljük el, mi van akkor, amikor egy elefánt önt fel a garatra — ugyanis ez történt Indiában. Egy elefánt két hordó kókusztejből készült szeszes italt ivott meg. Először letaposott egy cukorrépaföldet, majd nekitámadt egy járókelőnek, akinek sikerült csonttöréssel megúsznia. A nekivadult állat órák hosszát terrorizálta az arra járókat, sakkban tartva őket, úgymond matthelyzetben, ezután lerombolt öt barakkot (utána Orwell lelőtte, hogy aztán neki megmondják, nem jól tette, mert egy elefánt többet ér bármelyik szaros kuli életénél). Katonaságot kellett kivezényelni, hogy megfékezzék a háborgó elefántot, amelynek félelmetes ormányánál is nagyobb szivart készítettek valahol a Kanári-szigeteken, de nem biztos, hogy ez az eddigi legnagyobb szivar a világon. Ennél valamivel komolyabb az az állítás, mely szerint a Rio de Janeiró-i rendőrségen egy kígyót tartalékolnak az olyan bűnözők részére, akik nem hajlandók vallani, az indiai rendőrség pedig kinyomja a tolvajok szemét. Tréfát félretéve: a legkomolyabban elgondolkodtató az a hír a lapok sarkában, hogy egy berlini rádióamatőr adókészülékével a városi rádió hullámhosszán Hitler, valamint Göbbels beszédeit közvetítette, ezenkívül kijárt az erkélyre és többször azt kiáltotta: éljen a Führer! Az őt négyhavi feltételes fogházra és 200 márka pénzbírságra ítélő törvényszék előtt még azzal sem védekezhetett, amivel a megkergült ormányos védekezhetett volna: tudniillik azzal, hogy tettét ittas állapotban követte el. Elefánt a kirakatban. Svédország meg a jelek szerint a világ első olyan országa lesz, amely hamarosan törvénnyel tiltja meg mindenféle játékszer-fegyver árusítását. Jóllehet a svéd szociáldemokrata parlamenti képviselők korábban már többször is indítványozták árusításuk törvényes betiltását, a polgári pártok képviselői mindeddig meghiúsították az ilyen kísérleteket. Álláspontjuk megváltoztatásának

9