Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 1. szám - Lengyel András: Egy mentés történetéhez (Bibó István hat levele)
(Emlékirat a magyarországi németség kitelepítésével kapcsolatos helyzetről). Ebben - egyebek között - már félreérthetetlenül leszögezte, a „magyarországi németség kitelepítésével kapcsolatos tervek jelenlegi (1945. december 15.) állása a lehető legnagyobb mértékben aggodalomra ad okot”. S azt is nyilvánvalóvá tette, hogy ez az egész procedura - „minden ellenkező szándék ellenére” - „a tavalyi zsidó deportálásokra emlékeztető akcióvá fog fajulni”. S bár az ő emlékirata érvelése is taktikus (az adott körülmények között a siker reményében másképpen nem léphetett volna föl), a holocaust általános emberi tanulságait már levonta s kimondta, hogy „semmi körülmények között nem tehetjük ki magunk becsületét még egyszer egy olyan lemoshatatlan mocsoknak, mint ami tavaly [a zsidók deportálásával L. A.] érte”. Sőt ekkor már arra is figyelmeztetett, hogy a „tavalyi gyalázat legfőbb tényezői nem a tudatos gazemberek és őrültek voltak, hanem azok a lagymatag emberek, akik gyávaságból nem mertek népszerűtlen álláspontot elfoglalni!” (Az Emlékirat szövegét közli: Fülöp Mihály, Magyar Nemzet, 1989. márc. 4.) Ismeretes persze, hogy az Emlékirat nem változtatta meg a fejlemények irányát, alig két hét múlva megjelent a kitelepítési rendelet, majd sor került magára a kitelepítésre is - kb. 200 000 ember földönfutó lett. Bibó törekvése tehát hatástalan maradt. Álláspontját azonban nem adta föl, s ha csak kis - egyes emberekre méretezett - területen is, de a napi gyakorlatban is segítette a jogfosztottakat. Az alább következő levelek, amelyeket tulajdonosuk, dr. Pálfy Miklós egyetemi docens (Szeged) szívességéből közölhetek, ennek a mentési munkálatnak a dokumentumai. A levelek önmagukért beszélnek, érdemi üzenetük nem igényel különösebb magyarázatot. Néhány háttéradat elegendő a szituáláshoz. Amit tudnunk kell: a levelek többségének címzettje, „Frida Néni”: Schmidt Henriimé Hoffmann Frida (Pozsony, 1883. szept. 21.-Szeged, 1964. jan. 24.) dr. Schmidt Henrik (Újverbász, 1877. okt. 14.-Szeged, 1953. dec. 18.) egyetemi tanár felesége. Schmidt professzor mint a kolozsvári (1911-1921) és a szegedi egyetem (1921-1946) német filológiai tanszékének tanára, nemzedékeket oktatott. A magyarországi németek múltjával is foglalkozott, de sváb származása ellenére is a magyar kultúrához tartozott - ez az ország volt az otthona, élete környezete. (Politikai rokonszenveinek kérdése más ügy.) - A „Gegi”-nek szóló levél címzettje a Schmidt-házaspár lánya, dr. Si- monyi (Schmidt) Edit (Kolozsvár, 1918. szept. 10.-Szeged, 1986. aug. 25.), utóbb Pálfy Gyuláné. Megjegyzendő (bár ez az életrajzi adatokból közvetve úgyis kiderül), hogy Bibó István e mentési akciója sikeres volt; a Schmidt-család kitelepítésére nem került sor. 1. Kedves Frida Néni! Utánaérdeklődtem Henrik Bácsi ügyének s közölték, hogy ebben a dologban a Szegedi Nemzeti Bizottságnak nincs szerepe, illetőleg nem rajta keresztül kell ezt a dolgot intézni. A Szegedi Nemzeti Bizottság ugyanis abban határoz, hogy kiket mentesít azok közül, akiket a szabályok értelmében vettek fel a kitelepítendők listájára, nem pedig abban, hogy kiket vettek fel szabálytalanul. Ez utóbbiban az összes adatokkal együtt a belügyminiszterhez kell egy kérvényt beadni, melyben mind Henrik Bácsinak, mind Frida Néninek mint házastársnak az összes adatait 55
