Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 7. szám - Cseke Péter: Kibéddel megáldott Ráduly János

veszem, hogy valamelyik nótafa üzent utána: összerakosgatta az éjjel annak a balladának vagy népmesének a szövegét, amelyiknél elakadt volt legutóbb. Ha viszont ég a lámpa nála, akkor a magnetofon-felvételeinek lejegyzésével bíbelődik, céduláit rendszerezi, tanulmányait fogalmazza, kéziratait javítgatja... Mondd: te meg tudnád tenni, hogy másfél évig ne válaszolj egy levélre? A múltkoriban nagyon összementem Kolozsváron valakivel, aki bokros teendői közepette másfél év alatt sem talált egy fél órát, hogy válaszoljon Ráduly levelére. Hát nem felháborító?! Egy nagyvárosban, ha bemegy az ember a központba, lépten-nyomon találkozik, összefut azokkal, akikkel megoszthatja szakmai és emberi gondjait. De Kibéden...?

Heteken át, ha ismerősökkel és barátokkal találkoztam, megpendítettem:

— Ha azt hallod vagy olvasod, hogy Kibéd...

— Mit akarsz ezzel a falunévvel?

— Csupán annyit: mond valamit neked?

— Na, várj csak... Van ott egy tanár, aki... Állj meg ember, hová sietsz?! Csak nem akartad azt mondani, hogy már őt is... Hogy már nála is... Mondd ki már végre: mi van vele?

— Köszöni szépen. El. Dolgozik.

2

Áttekintve a Kibédi népballadák romániai} magyarországi és nemzetközi visszhangját (Utunk, Korunk, A Hét, Igaz Szó, Új írás, Forrás, Napjaink, Ethnogra- phia, Ural-Altaische Jahrbücher, Journal of the GYPSY LORE SOCIETY), meggyőződhetünk arról, hogy Ráduly János — önkéntes népköltészeti gyűjtő — munkássága igen komoly nyeresége mind a tudománynak, mind pedig a közművelődésnek. Akár Salamon Anikó, Kriza Ildikó, Sárosi Bálint, Vekerdi József, Bárth János vagy Szabó T. Ádám elemzését ütjük fel, valamennyien egyetértenek abban, hogy Ráduly vállalkozása a jó ügy szolgálatának szerénységével és szívósságával felhalmozott, a tudomány mai követelményeinek körültekintően eleget tevő, hézagpótló munka.

Sárosi Bálint: „A falu határán messze túlterjedő jelentőségű, hagyománymentő kibédi pedagógusok sorába tartozik most már Ráduly János kibédi tanár is, aki a Kibédi népballadákat gyűjtötte, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta. [...] Nem szépirodalmi olvasmánynak készült ez a könyvecske. [...] Abban a felismerésben gyökerezik, hogy eljött a részletes és pontos monografikus felmérések ideje.” {Kibédi népballadák. Új írás, 1976/5.)

Kriza Ildikó: „A kötet legértékesebb része: a feledésből mentett, régi klasszikus szépségű balladák. Olyan alkotásokhoz talált Ráduly újabb párhuzamokat, amelyekről régóta azt hittük, hogy végképp kihullottak az emlékezetből. [...] A gyűjtemény másik nagy érdeme a sokféle új ballada bemutatása, f...] Ráduly modern kutatási módszer (az ún. depth research) alkalmazásával olyan új eredményeket hozott felszínre, amelyek a tudomány számára rendkívül fontosak” (Kibédi népballadák. Ethnographia, 1976/1-2.)

Bárth János: „Az utóbbi évek egyik legjobb népköltészeti monográfiája jelent meg 1975-ben a bukaresti Kriterion Kiadónál, a Kibédi népballadák. [...] Ráduly János munkáját soha nem látott siker koronázta. Egy faluból csaknem kétszáz balladaváltozatot sikerült összegyűjtenie, ami párját ritkítja a magyar népköltészeti kutatás történetében.” (A Tiszából s a Dunából foly egy víz... Forrás, 1976/9.)

41