Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 7. szám - Fehér Zoltán: A mitikus kemence (Egy szexuális szimbólum Bátya folklórjában)

köldöke” fogalom, ami azt a nyílást jelenti, amelyen az alvilágba lehet eljutni. ,,A magyar, német, francia, litván, ukrán, finn, észt és ázsiai mesékben a mesehősnek feladják a kérdést: „Hol a világ közepe?” A felelet: „Ahová a botomat szúrom.” BERNÁTH Béla meggyőzően bizonyítja, hogy a világ közepe — a népköltészet jelképrendszerében — a nő szeméremteste. (BERNÁTH 18.) így más jelentést kap előző adatunk, de egybecseng ezzel a bukovinai székelyek véleménye is. „Ha valahol jól érzik magukat, ott a világ közepe.” (BOSNYÁK) Ugyanaz a „hely”, amely a Bátyán is ismert gyermekmondókában szerepel: „Messze van a Budapest, mégis ide látszik” (Pest kemencét jelent.) Akkor mondják, amikor fölcsúszik a kislány szoknyája, s a fiúk alá látnak. Fölhangzik ilyenkor ez a mondóka is:

Utazzunk Becsbe,

Lukas kemencébe,

Ott ül egy bába,

Rózsaszín gatyába.

Budapest és Becs épp úgy a női szeméremtestet jelenti, mint a kemence. (BERNÁTH 19.; 47.) Ugyanígy kell értenünk azt a csárdát, amely előtt a bátyaiak szerint ki volt írva:

Hóha, Sárga,

Itt a csárda,

Itt a világ közepe.

(A csárda jelentése: BERNÁTH 28.) A „világ közepét” nemcsak messziről lehet látni, de innen minden látható.

Egy bátyai tréfás mesében (AaTh 1355B) a menyecske szeretője kérésére egy székre áll, s a férfi a szoknyája alá néz. A nő kérésére, hogy tudniillik, mit lát, így válaszol: „Látom az egész világot.” Erre az ágy alól az előzőleg oda bújt bocskoros kiszól: „akkor azt is látod, ki lopta el az én bocskoromat.”

A kemencéről és padkájáról hasonlóképpen minden látható. A bátyai J. Károlyné Hamupipőke c. meséjében (AaTh 51 IÁ) a hősnő háromszor is szétválogatja a három dióból kiröpülő galambok segítségével a kölest meg a mákot. Ezalatt gonosz mostohája és mostohatestvérei a templomba mennek. Ám a galambok segtségével ő is megjelenik ott, ráadásul övé a legszebb ruha. Még a mise vége előtt otthon terem, s várja családját. Hazatérve mostohája elmondja, milyen szép lányt láttak a templomban. Mire Hamupipőke:

,,— Én is láttam.

— Hát honnét láttad?

Hát azt mondja:

— A padkáról. (A kemence körül padka vót valamikor.) Hogy oda fölmentem, és onnét láttam.

Hát akkor az anyukája fogta a padkát és kivitte a szobából, hogy ne lásson többet.”

A második vasárnap a jelenet alig változik.

Én is láttam.

— Hát honnét láttad?

— Fölmásztam a kemence tetejibe, és onnét láttam.

Hát akkor az anyukája fogta a kemencét, és elbontotta azt is.”

24