Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Körmendi Lajos: Zöld Kazán (Kazáni tatár és csuvas népköltészeti fordítások)
/ Édesanyám, kölest miért főztél? Édesanyám, kölest miért főztél, Ha még vaj sem jut a kására? Ha még vaj sem jut a kására? Édesanyám, engem miért szültél Erre a szomorú világra? Erre a szomorú világra? A mi jó földünk Hej, a mi jó földünk közel van, Az őszi vetésünk közel van. Ej-je-ja-juk, kaji, majajuk! Konyhánk ablakából láthatod, szobánk ablakából láthatod. Ej-je-ja-juk, kaji, majajuk! Az én lovam... Az én lovam vízmosásba le nem megy, Kétszer senkit sem szülhet az anyja meg. Hogyha kétszer születhetnénk világra, A jó gazdák nem halnának soha meg. Ősszel vetünk, ha a földet felszántjuk, Tavaszig a gabonánkat nem látjuk. Atyánkfiát, hogyha egyszer már meghalt, Halálunkig viszontlátni nem tudjuk. Összegyűltünk, pajtások Összegyűltünk, pajtások, Összegyűltünk, pajtások, Mint a tejszín a tejen, Mint a tejszín a tejen.
