Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 6. szám - Dobozi Eszter: Akvarell; Szinesztéziák; Tolle lege (versek)
még látni, ahogy szétszálaz a fény s elenyész a sajgó, pihegő tárgyakon Tolle lege i. a tenger csendjével ülve itt; bezápult szentek vigyora half elől ladyk s lárvák sikolya jobbomon sóhegyek nyújtózása messze fenn - árnyak, arányok deleje ott maradt - s pár rokon elem; a smaragd, a topáz ködén ahogy áttúz a sárga láz színek és formák lassú orgiája ez s közben árva kis csirkék kaparnak odaát a világvégi törmelék fölött hullám hullámra torlódik, megfordul alant és a fent - szemem jövendő hullámon időz szüntelen, és tévelyeg a beesni készülő sugár, KÉSIK nem szippant magához semmi sem II. II. kipárnázva a levegő körülem emeli, ringatja kicsinységemet minden kis párabuborék s itt pukkan el a mellemen; majd meg mint kásahegy, eltemet vagy mintha víz alá húznának súlyaim és csak a „Tolle lege” fuvallatai indulnak meg újra most már
