Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 5. szám - Dömötör János: Egy reneszánsz festőről (B. Mikii Ferenc művészete)

sára, kompozídós egységére helyezte a hangsúlyt. Más táj, más hangulat, más emlék: Porecs csupa színes kavargás, mely a napfényt, a tengert, a pihenést élvező vidám embertömeget idézi. Táj-aquarelljei a műfaj sajátos esztétikai értékeivel gazdagok: Frissek, elevenek, könnyedek, oldottak.

A szűkebb haza népszokásai is megihlették ecsetjét. A Jánoska eresztés a közösségi élmény bensőségességének bujkáló fények általi kiemelésére ösztönözte. A „Pincézés”-ben vidámság, jókedv, humor itatja át a mű atmoszféráját, az ecsetvonásokban érezzük a homo faber jó érzését, a csinálás örömét. A „tanyázás” szeretettel formált figurái által egy térben elszigetelt település és életforma közösségi eseményét hitelesen és egyben festőién örökítette meg.

Eltávozott kedves barátaitól egy-egy alkotással búcsúzott. Nem épített be portrékat e műveibe, hanem kifejező jelképek adják a requiem lényegét. Iványi Ödön műtermének nyitott ablakában egyetlen virág teljes értékkel tolmácsolja a tisztelgő emlékezést. Zilahy György, akivel, mint a tokaji alkotótábor szervezőjével, leikével sok-sok élményteljes nyarat töltött együtt, már a fejkövek útján üzen az itt maradt barátnak. Tóth Menyhért még közvetlenebbül a sírbatétel által él tovább a nagyon kifejezően és mély azonosulással megválasztott világos színekben.

Szűkebb környezete tárgyai közül ő is szívesen választotta „modellnek” a napraforgókat, melyek nála a háttér fehér függönyének hullámvonalai által érnek el individuális hatást. Más csendéletén virtuózán él az ellenpontozással: a belső tér gyümölcsei „tárgyiasak”, testesek, az ablakon túli külvilág viszont irreálisan sejtelmes.

Transzcendens élményei is humánus töltésűek. A térképzés madártávlata, a felfelé haladókat szegélyező sírok ritmusa, és az út végén magasodó Golgota általános emberi sorsunk tömör foglalata. B. Mikii Ferencet a művészetpolitika és a társadalmi mecenatúra nem kényeztette, nem halmozta el közösségi megbízásokkal. A helyi zeneiskolában elhelyezett pannóján az ember, állat, növény egymásba kapcsolt együttese által a zene kozmikusságát jelenítette meg. Az Életért c. pannója a humánum, az emberi segítőkészség festői-költői himnusza szintén köz- intézmény falára kívánkozik a műteremből.

Tamási Áron gondolatának jegyében vizsgálva életművét, bizonyossággal állapíthatjuk meg, hogy B. Mikii Ferenc otthonosság-érzése teljes: szeretik, tisztelik szülővárosában. Ebben a légkörben gyarapítja értékes alkotásokkal a szeretett város kultúráját és az egyetemes magyar képzőművészetet.

86