Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 1. szám - Zalán Tibor: A kis rohadék (hangjáték)
Anya Nem így van talán? Egy ilyen tehén mellett? Amikor úton-útfélen tizennyolc éves pipiket szedhetsz össze. Apa Nem erről van szó. Anya Hát miről van szó? Én nem bánom, de a gyerek marad. Apa A fenét marad. Olyannak nevelnéd, amilyen te vagy. Már most teljesen totálkáros. Neked csak a gyerektartás kellene, mi? Anya Teszek a gyerektartásodra. Apa Akkor a lakás... az se kutya. Anya Naná! Majd én megyek ki abból a lakásból, amit az apámék pénzén szereztünk. Apa Kinek a pénzén? Hadd hallom! Anya Majd hallod eleget a bíróságon. Apa Fenyegetsz? Mi? Engem fenyegetsz, te... Anya Ne üss meg, hallod, ne üss meg... hozzám ne nyúlj! (Ez az emlékkép elúszik, éles vágással rácsap a másik.) Szomszédasszony Egyél, kis árvaságom! Ágnes 1. Miért hív engem árvaságnak? Még nem adtak be a lelencbe... Szomszédasszony Rendbejön minden, meglátod. Ne félj! Apa és anya kicsit idegesek mostanában, tudod, sok a gondjuk, veled is annyi bajuk van... Ágnes 1. Kicsit idegesek. Köszönöm szépen. Szomszédasszony Ha az a kis kurva nem lenne... Ágnes 1. Megint az a kis kurva. Mi bajuk lehet azzal a kis kurvával? Szomszédasszony Jól az ujja köré csarvarta a papát. Ágnes 1. Az én apámat senki sem tudja az ujja köré tekerni. Szomszédasszony Látom, nem hiszel nekem. Nem is baj. Elég, ha később rájössz, milyen figura a te jó apád. Ágnes 1. Na, ebből elég. Nem kell az ételed. Szomszédasszony Hé, direkt lökted le a tányért. Láttam. Tisztára olyan vagy, mint az a hülye apád... jaj, harapsz, te kis rohadék! Harapsz? Na, majd én megtanítalak kesztyűbe dudálni. (Az emlékkép elúszik.) Ágnes 1. Majd én megtanítalak kesztyűbe dudálni, ne félj! Ágnes 2. Azért bántasz, mert elpüfólt a szomszédasszony? Ágnes 1. Mert megharaptál. Ágnes 2. Te pedig hülyeségeket beszéltél. Ágnes 1. Mit mondtál, kis rohadék? Ágnes 2. Semmit. Én is megnémultam, mint te. Ágnes 1. Hallottam, hogy beszéltél. Ágnes 2. Képzelődsz. 33
