Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 5. szám - Dömötör János: Egy reneszánsz festőről (B. Mikii Ferenc művészete)
Dömötör János Egy reneszánsz festőről B. Mikii Ferenc művészete M—M . Mikii Ferenc festőművész nevében a kezdő B. betű bácskait, még közelebbről bajait jelent. Érvényes ez nemcsak arra, hogy Baján született és a Képzőművészeti Főiskola-i éveket kivéve mind a mai napig ott él és alkot, hanem arra is, hogy munkásságában igen komoly helyet foglal el a szűkebb haza, a város, a táj és a benne élő, munkálkodó ember, szakmai terminus technikussal élve a couleur locale. Ehhez az Alföld—Dunántúl határán fekvő, több nemzetiségű, komoly kulturális múltú városhoz kötődik, bár tanársegédként maradhatott volna a Képzőművészeti Főiskolán is. Mikor Mestere, Rudnay Gyula nyugdíjba ment, B. Mikii Ferenc javasolta neki, hogy jöjjön Bajára, és ott Nagybánya példájára együtt teremtsenek képzőművészeti alkotótelepet, művész-kolóniát. Sikeres tárgyalások után 1946. november 1-jén megnyílt a Vojnich-kúriában a bajai művésztelep, majd 1947-ben a Képzőművészeti Szabad-Akadémia. Az utóbbinak egy év után ugyan kényszerűen nevet kellett változtatnia, de Szabad Iskola néven, Rudnay Gyula vezetésével egészen 1953-ig működött. Ekkor vette át a stafétabotot Rudnay tói B. Mikii Ferenc, aki mind a mai napig vezeti a József Attila Művelődési Központ keretében működő Képzőművészeti Kört. A magyar képzőművészet olyan jelesei ismerkedtek ennek keretében a mesterség alapjaival, mint Szurcsik János, Udvardy Erzsébet, Mözsi- Szabó István, Osváth Mária, Cs. Nagy András, Weinträger Adolf, Bakay Erzsébet, Széchenyi Lenke. B. Mikh Ferenc hazajött és itt is maradt, mert jól megtanulta a főiskolán, hogy az egyetemes művészettörténet legcsodálatosabb korszaka, az itáliai reneszánsz azért olyan gazdag, mert nemcsak Róma, Firenze, Velence léteztek, hanem soksok kis város, kis település is, amelyek őrizték arcukat, építették saját kultúrájukat, alakították környezetüket. (Csak Közép-Itáliát, még közelebbről Toscanát tekintve Firenze mellett ott volt — és az egyetemes művészettörténet által számon tartott értékekkel ott van — Arezzo, Lucca, Pistoia, Pisa, San Gimignano stb.) Ezenkívül B. Mikh Ferenc azt is tudja, hogy helyi szín a megjelenítés esztétikád módjától, értékétől függően egyetemes érték is lehet. Egyetlen példát említve: Gondoljunk csak Chagall műveinek nagyobbik felére, amelyeken mindig ott vannak a szülőváros, Vityebszk kis házai, emberei és a szűkebb környezet tárgyai. Mikii Ferenc munkásságának gyökereit, kapcsolódását keresve mesteréhez, Rudnay Gyulához, tágabban pedig az alföldi realistákhoz jutunk el. Ennek a megállapításnak az igazsága azonban csak a művészi magatartásra és etikára érvényes. Jelesül arra, hogy művészetének alapját a tájszeretet, a humánum és a tágabban vett realizmus alkotják. Megjelenítési módja azonban eltér az alföldi realistákétól: kevéssé drámaiak művei, színesebb, világosabb a koloritja, és festó- isége is oldottabb. Ezek a sajátosságok távoli posztnagybányai reminiszcenciákat 82
