Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 5. szám - Gáll Ernő: Utóvédben (Feljegyzések a Korunk szerkesztéséről a nyolcvanas évek elején)
Nincs, úgy látszik, nem is lesz béke az olajfák alatt. Barbu Zaharia könyve az irredentizmus vádjával ítéli el az 1944—1950 közötti magyar baloldalt, ám találhatók benne jogos kritikai észrevételek az akkori pártpolitikában érvényesülő anaci- onális vonallal szemben. Tegnap találkoztam Csetri Elekkel, akitől megtudtam, hogy az idén a történelmi karon mégsem lesz magyar nyelvű előadás. A magyar diákcsoportok minimális létszámát megszabó rendeletet szigorúan betartják. Ezek szerint a remények újból délibáboknak bizonyultak: mégsem lehet elintézni semmit. október 16. E hó 7-én — háromhetes várakozás és egy intervenció után — fogadott az új megyei elsőtitkár. Újabb illúzióval lettem szegényebb. A beiktatását követő hetekben tanúsított jovialitása, a közellátásra fordított látványos figyelme — népszerűséget hajhászó fogások voltak. A beszélgetésből kiderült, hogy sem az értelmiség, sem a kisebbségek kérdése nem érdekli komolyan. A fogadtatás részéről tartózkodó volt, de inkább bizalmatlanságot, mint ellenséges viszonyulást árult el. Voltak oldottabb pillanatok (mosolyok kíséretében), de érdemben nem jutottam semmire. Elvi jelentőségű problémákban (a Zaharia-könyv, az egyetem) merev visszautasításban volt részem. Érveit a beolvadást igazoló, a sajátosságokat lebecsülő tételekből válogatta össze. Nem találtam megértésre a lapból kivett anyagok ügyében sem. Várakozásom tehát, hogy az elődje által körém vont vesztegzárból kijutok, ismét naivitásként érvényesült. Sajnos, most már odaát Magyaroszágon is aggasztó jelenségekkel találjuk magunkat szemben. Hajdú János cikke az És-ben, amelyben durván megtámadja Csoórit, nagyon elszomorító. Folytatom a levelezést Egyed Péterrel. Ez nyilván pótcselekvés, de talán valami ösztönző hatása mégis lesz. október 24. Fokozódik a rossz irányú eszkaláció: Huszár Sándornak és Horváth Andornak A Hét éléről való leváltása új szakaszt nyit. Holnap megyek Bukarestbe, hogy átvegyem az évkönyv szétverése után megmaradt resztliket, s ezt az utat arra is fel akarom használni, hogy részleteket megtudjak. Kiugrásuk hírére azonnal felhívtam mindkettőjüket, hogy szolidaritásomat kifejezzem. A helyükre kinevezettek — legalábbis számomra — ismeretlenek. október 30. Bukarestben egy traumatizált társaságot találtam. Le vannak törve A Hét-nél történtek és a Zaharia könyve miatt. Mindkét esemény baljós perspektívában értelmezendő. Mi és ki következik? Demény Lajos szerint: én. Ezt Fejestől hallotta, aki a Magyar Dolgozók Tanácsának egyik fejese. Meglátjuk. Az adott szituációban ez lenne a legjobb. Az évkönyvből sikerült valamit megmenteni, de a pénzügyi kalkulációk felborulnak. Nagy kérdőjel továbbá, hogy mi lesz a Kos-centenáriummal, illetve a novemberi számmal? szeptember 28. 76