Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 5. szám - Gáll Ernő: Utóvédben (Feljegyzések a Korunk szerkesztéséről a nyolcvanas évek elején)

Nincs, úgy látszik, nem is lesz béke az olajfák alatt. Barbu Zaharia könyve az irredentizmus vádjával ítéli el az 1944—1950 közötti magyar baloldalt, ám találha­tók benne jogos kritikai észrevételek az akkori pártpolitikában érvényesülő anaci- onális vonallal szemben. Tegnap találkoztam Csetri Elekkel, akitől megtudtam, hogy az idén a történelmi karon mégsem lesz magyar nyelvű előadás. A magyar diákcsoportok minimális létszámát megszabó rendeletet szigorúan betartják. Ezek szerint a remények újból délibáboknak bizonyultak: mégsem lehet elintézni semmit. október 16. E hó 7-én — háromhetes várakozás és egy intervenció után — fogadott az új megyei elsőtitkár. Újabb illúzióval lettem szegényebb. A beiktatását követő hetek­ben tanúsított jovialitása, a közellátásra fordított látványos figyelme — népszerű­séget hajhászó fogások voltak. A beszélgetésből kiderült, hogy sem az értelmiség, sem a kisebbségek kérdése nem érdekli komolyan. A fogadtatás részéről tartózko­dó volt, de inkább bizalmatlanságot, mint ellenséges viszonyulást árult el. Voltak oldottabb pillanatok (mosolyok kíséretében), de érdemben nem jutottam semmire. Elvi jelentőségű problémákban (a Zaharia-könyv, az egyetem) merev visszautasí­tásban volt részem. Érveit a beolvadást igazoló, a sajátosságokat lebecsülő tételek­ből válogatta össze. Nem találtam megértésre a lapból kivett anyagok ügyében sem. Várakozásom tehát, hogy az elődje által körém vont vesztegzárból kijutok, ismét naivitásként érvényesült. Sajnos, most már odaát Magyaroszágon is aggasztó jelenségekkel találjuk ma­gunkat szemben. Hajdú János cikke az És-ben, amelyben durván megtámadja Csoórit, nagyon elszomorító. Folytatom a levelezést Egyed Péterrel. Ez nyilván pótcselekvés, de talán valami ösztönző hatása mégis lesz. október 24. Fokozódik a rossz irányú eszkaláció: Huszár Sándornak és Horváth Andornak A Hét éléről való leváltása új szakaszt nyit. Holnap megyek Bukarestbe, hogy átve­gyem az évkönyv szétverése után megmaradt resztliket, s ezt az utat arra is fel akarom használni, hogy részleteket megtudjak. Kiugrásuk hírére azonnal felhív­tam mindkettőjüket, hogy szolidaritásomat kifejezzem. A helyükre kinevezettek — legalábbis számomra — ismeretlenek. október 30. Bukarestben egy traumatizált társaságot találtam. Le vannak törve A Hét-nél történtek és a Zaharia könyve miatt. Mindkét esemény baljós perspektívában értelmezendő. Mi és ki következik? Demény Lajos szerint: én. Ezt Fejestől hallot­ta, aki a Magyar Dolgozók Tanácsának egyik fejese. Meglátjuk. Az adott szituáci­óban ez lenne a legjobb. Az évkönyvből sikerült valamit megmenteni, de a pénz­ügyi kalkulációk felborulnak. Nagy kérdőjel továbbá, hogy mi lesz a Kos-centenáriummal, illetve a novemberi számmal? szeptember 28. 76

Next

/
Thumbnails
Contents