Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 5. szám - Pethő László: Rendszerváltás helyben - Egy jászsági falu az átalakulás éveiben

SZDSZ-FKgP által közösen indított pályázó volt. Ajelöltek fennmaradó harmada viszont minden bizonnyal rosszul mérte fel esélyeit, legalábbis alacsony szavazat- számuk egyértelműen ezt igazolja.

Ha közelebbről szemügyre vesszük a függetlenek és a pártjelöltek viszonyát, tovább differenciálható a kép. A beszélgetések alapján állítható, hogy a függetlenek jelentős hányada politikailag többé-kevésbé megfogalmazott érdekből indult el, amit természetesen a testületbe is magával vitt. A publicisztikában sokat emlegetett független = régi rend embere gondolatsor semmiképpen sem bizonyítható. Az elindultak közül többen például sohasem voltak párttagok. Megint mások egyszerűen felmérték, hogy jobbak az esélyeik, ha a falusiak által meg- és el nem ismert, különösen pedig az akkoriban fekete posztóvá vált (MSZMP, MSZP) pártok valamelyikéhez nem csatlakoznak. A pártoktól való elhatárolódás tényét igazolja ajelöltek sikeressége is, hiszen több közismert értelmiségi szakember eredményesebben szerepelt függetlenként, mint azok, akik a pártok támogatásával indultak. Megállapítható még, hogy bizonyos pártok pályázóinak végképpen nem termett babér. A SZDSZ és a kisgazdák által közösen támogatottaknak még jutott valami, de önállóan már csak egy kisgazda jutott be a testületbe.

Az ún. „demokratikus ellenzéki” jelöltek vereségének további oka a fellépő erők elfogadottságában és hitelességében keresendő. Az ilyen színekben indulók többsége a függetlenekkel szemben nem töltött be vezető szerepet, így eleve kevesebb respektje volt a faluban. A vezető szerep betöltése más esetekben éppenséggel hátránynak számított. A Kisgazdapárt elnöke a tsz-ben volt korábban középvezető, az SZDSZ-é évekig tanácstag volt, ők mint vezéregyéniségek aligha jelképezhették a változások ígéretét a választók szemében. Az ellenzéki jelöltek további része igen népszerű ember volt a faluban, de a közéleti szereplésben nem volt gyakorlata. „En nagyon jól érzem magam az állatok és a mindennapi emberek között, de a falu vezetői között már jóval kevésbé” — összegezte maliciózusan véleményét a legtöbb szavazattal megválasztott, többször említett állatorvos.

A jelöltek és a megválasztottak aránya nem igazolta a választói passzivitást, hiszen volt kikből választani. A számbavehető, ill. szóbahozott jelöltek száma magasabb volt, de sokan ilyen-olyan okból nem vállalták a jelölést, visszaléptek vagy nem szerezték meg a megválasztásukhoz szükséges mennyiségű ajánlószelvényt. Az FKgP-SZDSZ közös felhívásán például négy olyan — köztük felelős pozíciójú értelmiségi — neve szerepelt, akikre már nem szavazhattak a K.-i polgárok.

Ajelöltek nemek szerinti összetételét vizsgálva megállapítható, hogy az ajánlók kevésbé bíztak a női jelöltekben, mint a választók. Végeredményben a nők sokkal sikeresebben szerepeltek, mint a férfiak. Ennek azért van jelentősége, mert a Kisgazdapárt elnöke a következőképpen méltatta a megválasztott testületet: „oda tapasztalatlan fiatal nőket is megválasztottak.” Az eredmények inkább arra utalnak, hogy jelentős számú esetben a „tapasztalt férfiak” jelölése semmivel sem volt szerencsésebb.

A testület életkorok szerinti összetétele - annak ellenére, hogy a nyugdíjaskorú- aknak és a legfiatalabbaknak kevésbé vagy alig volt esélyük a bekerülésre — a korosabbak javára billen, hiszen a 30—40-esek mellett a másik hányadot az idősebbek jelentik. A polgármester ugyancsak az utóbbiak közé sorolható, az alpolgármester szintén, ami tovább növeli a javakorabeli ötvenesek súlyát.

A legegyértelműbb kép a végzettségek terén mutatkozik: a magasabb iskolázottságé jelöltek sokkal inkább bekerülhettek, mint az azzal nem vagy kevésbé rendelkezők. Megjegyzendő azonban, hogy a diplomások közül jónéhányan nem kerültek be azok közül, akik elindultak. Nem szívesen beszéltek róla, de az effajta kudarco48