Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 5. szám - Kovács András Ferenc: Júliának különb dicséreti (versciklus)
Júlia árnyékáról Botorkáló nyelven bókol, száll szerelmem: Sok sebes szóm elér mind! Holott törten habog, s mint sikló fény habot- Tán épphogy csak megérint... Lelkem mégsem apad, árnyadként rád tapad: Tar hold túlsó felén ring. Amatorum Carmen Júlia bort adván, én fölé horgadván Feszülök rá hajlókul - Szerelmünk öregbül, testünkre tör egybül: Semmi leszünk majd sohul. Szemeink lebegnek, hangunk szép ebeknek: Minden belénk tart, tolul. Ars erotica Vagyunk végső játék Hörgő légcső ágyék Pörgő szem térd far tompor Combtő bőr fénylő táj Vad nyelv örvénylő száj Vágy karmol tép mar tombol Kéz láb ín izomzat Széttárt kín mi mozgat Együvé facsar rombol Ringó halmok mellek Hajzat bomló felleg Ajzott íj gyors szemöldök Vagyunk sebhedt sértő Tág húsban kísértő Tűzhányó kráter köldök Öl forrongó börtön Mélyedet betöltőm Mindenségem felöltöd
