Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 5. szám - Kovács András Ferenc: Júliának különb dicséreti (versciklus)
Kovács András Ferenc Júliának különb dicséreti „Forr gerjedt elmémre, mint hangyafészekre sok új vers mint sok hangya, Arra mert szüvemben geijedez szüntelen szerelmed tüzes langja” (Balassi Bálint) Hymnus Matutinus Ég ébredez, erdő, madár sem kesergő Hajnalban ékes kertben: Harmattal hintenek, újholdnak mindenek, Fű sarjad, féreg serken... Magam még fekünnék - örökre eltűnnék Tebenned elkeverten. Júlia fényességéről Kedvednek, Júlia, miért kell múlnia, Nézd: fényre fény születik... Béföd eget-földet, téged tündököltet, Hisz ő sincs nélküled itt... Mint én - magát hozza, hogy szétsugározza Tested szép épületit. De universo Júlia, dús kertem, bús véremmel verten Benned bújdosok, várok. Tenéked szent részed az szilaj Természet, Minden mozgó világok... Eljövendők s voltak: mezők, napok, holdak, Ragadozó virágok.
