Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 4. szám - Vasy Géza: Versekhez közelítve V. (Kiss Tamás: A végső szó keresése - Utassy József: Hol ifjúságom tűnt el - Kerék Imre: Születésem hava - Baka István: Farkasok órája - Vári Fábián László: Kivont kardok közt - Szikra János: Hajlíthatatlanul)
ra az elvárt, azaz a forradalmiság van hatással a költőre, hanem a helytállás még a reményvesztett helyzetben is, a legutolsó pillanatban is. Kivont kardok közt áll a költői személyiség, s nemcsak két versben szó szerint is, hanem kötetnyivé általá- nosítottan is. Kivont kardok közt — kivégzés előtti helyzetben. Nemcsak a személyiség, hanem a nemzetiségi sors létállapota is ez, amelyet más, erőteljes jelképekkel is megjelenít a költő. Ilyen a száműzöttség, a bújdosás, s ennek legerősebb példájaként Mikes Kelemen jelenik meg (Útban Rodostó felé, Mikes Kelemen), s ilyen az árvaság motívuma is: „Fogoly apánk már nem üzen, / Anyánk a halál asszonya. / Létünk csak emléklüktetés, / Szöghajunkon az ég hava.” (Három árva). S mennyivel sűrítettebben mai a Nagy László-i kérdés megidézése: „Lesz-e még arcunk kétezerben?”, s nemcsak az évszám közelsége, hanem a nemzetiségi sors kérdésessége miatt is. Ha sem egyenként, sem népcsoportként nem élhet szabadon a nemzetiségi, szinte kötelező útjává válik a nemzeti történelemnek és művelődési anyagnak a folyamatos és nyomatékos felmutatása. Ez hatja át Vári Fábián László költészetét is, s a kudarcos példák is a csakazértis megmaradás reményét növelik annak ellenére, hogy Adám szavával szólva „Mögöttem a jövő, / lezárva a múlt”, mert legyen bármiként is, „a hűségre gondol / egy kárpátaljai”. (Szervátiusz Tibor Dózsa-szobra előtt). (Magvető, Hatodik Síp Alapítvány, 1992) Szikra János: Hajlíthatatlanul Jó verseskötet ez, ám a címe jellegtelenül szürke, mert sokakra érvényesen általános. Sokkal szembeötlőbb volt a költő első kötetéé: Fekete doboz. Ez 1989 legvégén jelent meg, a Magyar Bibliofil Társaság akkor induló elsőkötetes sorozatában, amely azóta sajnos abbamaradt. A Csoóri Sándor bevezette Fekete doboz figyelmet keltő belépő volt, az évtizedes publikálgatás után végre megkülönböztető és megjegyzendő hang. Az 1954-es születésű költő már akkor sem volt egészen fiatal, s bár új kötete nyilvánvalóan közli azokat a régebbi műveit is, amelyek a terjedelem szűkössége miatt kimaradtak az első kötetből, a két könyv anyaga között nem három esztendő a különbség, hanem az ifjúság és a férfikor távolsága. Az ifjúság kiolvasható mintái Kassák Lajos, Csoóri Sándor, a beat-költők s talán Orbán Ottó voltak, s Szikra János ezeket olymódon vegyítette, hogy abban az ön- és céltudatos személyiség volt felismerhető. A Hajlíthatatlanul természetesen ugyanennek a személyiségnek és ugyanennek a látásmódnak és stílusnak a folytatása, mégis egészen más léthelyzet a harmincadik év körüli, mint a „negyven felé” állapota: „Hiába, hogy: »hiszen élt ez«. / Hiába »élt« — ez nem Elet. / Negyven felé minden szétmegy. / Készülődhetnek a férgek.”. Úgy gondolom, hogy nem a meghatározható, s önmagában nem túlságosan magas életkor alapozza meg e szemléletváltást, hanem a Kárpát-medence társadalmi változásai. Bár ritkán állapítható meg egy-egy vers keletkezési ideje, lényegében mindegy, hogy például a Domesztikáció régebben keletkezett-e, avagy a közelmúltban, egyaránt érvényes részletezően előkészített zárórésze: „Európa kukájában / turkálva hozzájuthatunk végre a valódi jusshoz, / szemét-jövőnkhöz, / mely már-már otthonos bűzével / könnyet csal hű kutyaszemünkre, / s bizseregni kezd menten a farkunk / helye.” A váltás lényege tehát nem maga az életkor, hanem a távlat, a jövőkép módosulása. Harsogóbb helyett meditatívabb, egyetlen 91
