Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 4. szám - Fried István: Petőfi Sándor és a „szláv” világ

kis-értekezések formájában adja közre a „Petőfi és a világirodalom” tárgykörből a recepciótörténet néhány fontos adatát.

Mára — nyilván — nemcsak a szomszédos országok Petőfi-képe változott, hanem mindenekelőtt a magyar is. És még talán nem is annyira a Petőfi-kutatások, a Petőfi műveinek kritikai kiadása körül végzett munkálatok hoztak fordulatot, hanem a magyar irodalmi eszmények állandó cseréje, modern és posztmodern korunk szüntelen hely- és azonosságkeresése. Németh László „kisebbségben”-tu- datának és érzésének újból meg újból történő (hol elemző, hol önkényes) fel- és megidézése időszerűvé teszi, hogy a sokáig feledésre ítélt erdélyi költőt, a Végváriként programot adó, Reményik Sándorként olykor a Rilkéével rokon költészetet teremtő poétát megszólaltassuk. Nagyváradról, 1935. április 4-én keltezett versének már a címe provokál, és csak sejthetjük: kinek, kiknek üzen: Petrovics ítél...

Az apja szerb, az anyja tót De az örök vizek ringatták a mienkké

A roppant óceánjáró hajót (...)

Figyeljük a költőt! Miképpen látja egybe a magyar- és a világirodalmat! A biográfiai esetlegességek mellé emeli Baudelaire Az utazás, valamint a kölyök Shakespeare Rimbaud A részeg hajó című versének egy motívumát - és mindezt Petőfi ürügyén. S a továbbiakban már nem lehet vita:

Mi vegyül el a fajban és a vérben,

Hogy megcsendüljön halhatatlanul A legnagyobb magyar költeményben (...)

Fent, a legfőbb Semmítőszékben Ül minden földi bíróság fölött Ama más néven ismert Petrovics.

Mi legfőbb bírónk minden faji perben:

A vér: a semmi. A Lélek: a Minden.

S ezzel a költői tanúvallomással talán Petőfi pere is megnyugtató véget ér(het).

Felhasznált szakirodalom

Vájlok Sándor: Petőfi a tótoknál. Budapest 1940.; Csukás István: Petőfi a szlovákoknál. Bratislava, 1979.; Petőfi a világirodalomban. Petőfi-Könyvtár XXVII-XXVIII. füzet, Budapest, 1911.; Popovic, Anton: Preklad a vyraz. Bratislava 1966.; Ugyanő: A műfordítás elmélete. Uo., 1980.; Polith Vladiszláva: Petőfi a szerbeknél. Újvidék 1912.; Páth István: Petőfi és a szerb irodalom. Filológiai Közlöny 1973. 312-322.; Ugyanő: Die Verlage Ivan Vazovs zu seiner Petőfi-Übersetzung. Studia Slavica 1967. 148-154.; Babic, Sava: Kakosmo prevodili Petefija. Novi Sad 1985.; A Kortárs 1973/1. számában Illés Lajos a bolgár, Rákos Péter a cseh visszhangról igen tanulságosan emlékezik meg.; Prazák, Richard: Petőfi és a cseh irodalom. In: Cseh—magyar párhuzamok. Tanulmányok a 18-19. századi művelődéstörténeti kapcsolatokról. Budapest 1991. 97-118.; Szabó G. Zoltán: Petőfi az egykorú horvátországi sajtóban. Életünk 1989. 3.: 211-219.

83