Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 4. szám - Lukácsy Sándor: A „szirénasíphangú dal”
Mindenki ajkán zengesz, ó hazám, S csak én ne szólják rólad egyedül? Elég-e az, ha isten látja csak, Hogy szívemen miattad bánat ül? lm hát kiáltok, mint a ház fia, Ki a födélen égő üszköt lát: Oltsátok a pusztító elemet! Mentsük ki a benn jajgató anyát! Merítsetek ki minden kútforrást, Tiszát, Dunát, ha nincsen más segély. Ne késsetek, mert mindnyájunk felett Irtózatos lesz a dúló veszély! Vagy arra vártok, azt reméllitek, Hogy tán a jó ég fog segíteni? S véletlenül az égő ház fölé Bő záporát lefogja küldeni? Tudjátok ám meg: a zápor közé Vegyítve lesznek gyújtó mennykövek, És amit eddig elkerült a láng, Azt a lesújtó villám gyújtja meg. Petőfi biztosan olvasta ezt a költeményt, mert ugyanazon a lapon, alatta jelent meg az övé: Vahot Sándorhoz. Az. Őrszavak és a Kemény szél fúj között nagyobb a különbség, mint a hasonlóság: 1845-ben Vachott tényszerű ok nélkül szólt hazafias aggodalmáról; Petőfi 1848 júniusában valóságos veszélyre figyelmeztette nemzetét. Amikor verse megjelenik, már „a rác fene eszi az ország lábát”, mint ő maga írta később. A márciusi mámort hamarosan kiábrándulások sorozata követte. A legnagyobb csalódást és megdöbbenést alkalmasint a nemzetiségi ribillió okozta. A Délvidék szerblakta helységeiben április végén zendülés tört ki, társadalmi és etnikai ellentétek együtt szították. Nagykikindán a tömeg a majorsági földek felosztását követelte, szélnek eresztette a köztörvényes rabokat, a városházáról letépte a nemzeti lobogót, megtámadta az oszlató katonaságot, magyarokat és németeket gyilkolt. Az eseményekről a Pesti Hírlap április 28-án közölte az első tudósítást: „Torontálból és Bácsból igen rossz híreink vannak. Újvidékről és Karlovicról több lázítók érkeztek... A lázadás már számos helyeken kitört. Falukban mindenfelé lármaharang szól... A lakosok, főleg a magyarok, kivándorolnak.” Április 29-én a Radical Kör ebédjén Wesselényi nagyhatású beszédben szólt a veszedelemről, elhárítása végett felvilágosító munkára buzdította a sajtót, „de tegyünk is amellett; tegyünk mindent, amit csak a legfeszítettebb áldozat mellett tenni képesek lehetünk. Fegyverre azért!” Május 4-én (április 30-i dátummal) Petőfi a Pesti Hírlapban részletes helyszíni beszámolót olvashatott a Nagykikindán történtekről, barátja, Samaijai Károly tollából: „Ápril 24-én délután három órakor félreverettek a harangok, lőszerek-, kaszák- és villákkal rohant a nép az itteni vagyonosb lakosokra... »Üssétek agyon az urakat, a magyarokat és németeket!«... A vagyonosb polgárok házait pusztíták, nincs a főutcán a piac közelében szoba, mellyben még a vaskályhák is szét ne zúzattak volna, ablakok, ablakfoglalványok, zongo73
