Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 4. szám - Szécsi Margit: A csillagos Golgota; (Udvara van a Holdnak); (...); Csikágó; A magyar Gulág (versek)
s köszöntöttek falernumi borral júdási holdat izzó nyáresti bögöly-zengésben míg ólomzöld felhők dörgése játszott örökkön süket füleknek 0 Csikágó, Csikágó! Még Neki se jutott távlatot-megvívni igaz porond se igazi tenger és csillag csak ez a csikorgó útfél koponya-hegyi ősföld: a szülötte föld s szülötte ország rebegve Balkán és vadnyugat fogsora között sugallt neki szépséget: a nagyság öntudatát S ő akkor élőfa-növéssel magosba tört s magosból ölelve e földet teremtett magyarul Párist és Amerikát S a sokaság: karóban, horgon, kötélen máglyán, keresztfán: magosba követte őt! Föl, föl a világfák útján Agastul-levelestül csak fönn a mi szabad dimenziónk kiterülve a fönti Határtalanra: gigászi igazság épül ahol az áldozat-szívek rutin-dörejjel vallanak a klorofill-síknak kristály-golgota-útvesztőkben folytonos a zsarnok futása tükör-bukása Föl hát a zöldörök égre Bár gyökerünk a porban, kínban: ezer karunk, roncsolt húsunk füstje tanúskodik egy új világ igézetével Micsoda Metropolisz
