Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3. szám - Monostori Imre: „És a világ hallgat” (Fábry Zoltán Üresjárat című naplójáról)
Fábry rádöbben, hogy a marxizmus „messianizmussá manifesztálta önmagát, holtbiztos elérhető eredménnyé: a proletariátust mint az emberiség tényleges megváltóját. [...] És ebből a tudatból élősködött.” A kommunizmus mindenekelőtt „emberi elégtelensége”, „humanizmusnélkülisége” miatt bukott meg Fábry szemében. Csődöt mondott, amikor pedig a legnagyobb szükség lett volna rá., Régebbi leírt mondatát idézi és cáfolja is egyben: „A humanizmus a kommunizmusban tömegvalóság lesz.” Éppen az ellenkezője történt: „barbár etikanélküliség”. Következésképpen - írja Fábry — ő felmondja ezt a korábbi szövetséget, hiszen annak idején a humánum nevében „szerződött” a kommunizmussal. S e „felmondás”-ból kemény szembefordulás lesz: Fábry történelmi példákra, eseményekre, összefüggésekre hivatkozva fogalmazza meg a lehető legsúlyosabb som- mázatot ez ügyben. A szláv kommunizmus nem más, mint „álcázott fasizmus, embertelenség, hatalmi indíték.” Következésképpen: „Aki a német totalitás ellen százszázalékos negációban élt, az a szláv fasizmus kialakulására és kifejlődésére sem találhat mentséget, csak - vádat.” A drámai fölismerést tehát következetes állásfoglalás követi Fábrynál, mégpedig a legáltalánosabb síkra vetített etikai magatartás megtestesítőjeként. „Mi ez a magatartás? Minden magatartás sine qua nonja: lelkiismereti totalitás.” Ennek pedig - a jé- zusi szereteteszmény a talpköve. A , jézusi forradalom”, amely „erkölcsi üzenet a legegyszerűbb és legmegnyerőbb formában.” Fábry értelmezése szerint maga az ember az alapvető „erkölcsi posztulátumok hordozója”; következésképpen minden más jelenség, történés, eszme (stb.) csakis ebben a tükörben szemlélhető csalatkozásoktól mentes hitelességgel. Pőrére vetkőztetett, végtelenül egyszerű történelmi alaphelyzetet teremt így Fábry Zoltán, kiküzdött, megszenvedett fölismeréseképpen. Amely persze nem egészen új felismerés, (sőt éppen az egyik legrégibb eszmei-gondolati összefüggés) mégis, katartikus élmény (lehet) újra és újra, különösen az emberiség történetének sötét korszakaiban. Mert hiszen újra és újra rádöbbent, figyelmeztet emberi mivoltunk értelmére, és figyelmeztet arra is, hogy e „legegyszerűbb” erkölcsi parancsolat alighanem a legfontosabb, a legértékesebb is egyben. Ezen főbb gondolatait, téziseit Fábry Zoltán e noteszekben is monomániás ismétlődésekkel, ismétlésekkel adja elő. (O maga is utal erre.) Úgy látja, hogy addigi életműve „majdnem százszázalékosan a hitleriz- mus ellen irányult”. Az antifasizmus Fábry életformája, „műfaja”, legfőbb témája, életének meghatározó élménye s mozgatója. Kritikusai „mániákus monotóniá”-ban marasztalták el, midőn oly makacsul és hosz- szasan kongatta a vészharangot a német típusú fasizmussal viaskodva. De lám: szellemi és etikai magatartása az új helyzetben is ugyanaz: most a szláv-bolsevista típusú, gyökerű újfasizmussal fordul szembe. Ugyanazzal a monomániákus kitartással. „Állásfoglalásom - írja 1947 decemberében- szubjektív indítékú, de objektív érvényű monománia. A megsértett, megcsalt, elárult antifasizmus szószólója vagyok, egy megszakadt és megszakított folytonosság továbbélője, tanúja, makacs hűségese, őrzője és árvája.” Mindezek ismeretében - hiszen Fábry- nak akkor nem az volt a feladata, hogy a legapróbb tényeket is patikamérlegen méricskélje - nem lenne sok értelme az Üresjárat minden egyes állításán a történelem részigazságait is számonkémi. Más ez a műfaj, célja nem is lehet a tökéletesen, a sterilen tárgyilagos történelmi rekonstrukció. Teli keserűséggel, dühvei, tehetetlen haraggal, indulattal; tehát túlzásoktól, sarkított megfogalmazásoktól, kisebb igazságtalan ítéletektől sem mentes. Ezeknek azonban igazából mégsincs jelentőségük, súlyuk, hiszen az Üresjárat egészét tekintve — félelmes fölismeréseivel - az újabbkori magyar írásbeliség egyik legmegdöbbentőbb kordokumentuma. Végezetül essék néhány megbecsülő szó azokról, akik ezt a különös „leletet” megtalálták, összeállították és publikálták. Lans- tyák István és Repiszky Tamás válogatta a szöveget (ti. a naplófeljegyzéseknek nem az összességét tartalmazza az Üresjárat), a tanulmány értékű, kitűnő előszót pedig a kötet szerkesztője, Tóth László írta. (Régió - Madách - Kalligram) Monostori Imre 89
