Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 3. szám - Fodor András: A Cantata profana szövegének költői fordításai

Rege-róka, vén apóka Fiaihoz csak ezt szólta: r- Fiacskáim, kilenc gyermek, Rajta-rajta! hazagyertek, Anyókátok szoknyájához, Hej, be igen vár bennetek. Rogyásig terített asztal, Fáklyatűz, majd elmarasztal S teli ám a fakupák is! Szarvasok közt legöregebb Élő szóval fölfeleli: Ravasz-róka, vén apóka, Indulj öreg házikódba, Biz igencsak vár anyóka. Nézd, e díszes ágasbogunk, Házajtódban fönn akadunk. De rengeteg nagy havasban, Karcsú lábunk, éles körmünk, Nem hamu pórját tiporja, Cserjésbe hág, hűs bokorba. Ládd e finom, keskeny ajkunk Földönti a szilkét. Szomját Jobban oltja csöndes forrás. Utólagos kommentár helyett hadd jegyezzem meg, a hajdanán Kecskeméten ta­nult, református teológiát végzett író, költő, műfordító Baksay Sándornak valaha, hitelt érdemlő tanúk, például Fülep Lajos véleménye szerint is nagy sikere volt a rímes alekszandrinusokban fordított Iliász-szal. Komjáthy Istvánnak viszont nem sikerült a román kolindákat Arany János balladáinak nyelvén hitelesen megszó­laltatnia. Végezetül még néhány adalék az elkészült zenemű további sorsáról. Nem köz­ismert, hogy az 1930 szeptemberében írt Cantata profanáról szerzője, 1933-ban - magánlevélben - még ezt közölte: „... nem így fog megjelenni, ha majd egyszer valamikor megjelenik. Ti. tervezek hozzá még 3 hasonló terjedelmű részt. Megje­lenésről és előadásról csak akkor lehet szó, ha ezek is elkészülnek (ha ugyan ad­digra az egész világ föl nem fordul)”. Ez a levél Hitler uralomra jutásának hónap­jában fogalmazódott. Egy másik, valamivel korábbi híradásában egy-két év türel­mi időt kér annak próbájául, elkészül-e a román után a magyar, szlovák ballada­szövegekre tervezett triptichonnal. De csak a bevezetőül szánt negyedik kantáta szövegtöredéke került elő a hagyatékból, a Vetekedik vala három féle világ. Mivel közben a jelzett türelmi idő lejárt, megszólalhatott végre a töredék voltá­ban is monumentális mű, először 1934. május 23-án angol nyelven a londoni rá­dióból, majd a Filharmóniai Társaság bérleti hangversenyén, Budapesten, magya­rul, Dohnányi Ernő, illetve a Palestrina-kórust vezénylő Vaszy Viktor, valamint Rosier Endre és Palló Imre előadásában, 1936. november 9-én. 64

Next

/
Thumbnails
Contents