Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 3. szám - Fodor András: A Cantata profana szövegének költői fordításai

Rege-róka, vén apóka Fiaihoz csak ezt szólta:

r- Fiacskáim, kilenc gyermek,

Rajta-rajta! hazagyertek,

Anyókátok szoknyájához,

Hej, be igen vár bennetek.

Rogyásig terített asztal,

Fáklyatűz, majd elmarasztal S teli ám a fakupák is!

Szarvasok közt legöregebb Élő szóval fölfeleli:

Ravasz-róka, vén apóka,

Indulj öreg házikódba,

Biz igencsak vár anyóka.

Nézd, e díszes ágasbogunk,

Házajtódban fönn akadunk.

De rengeteg nagy havasban,

Karcsú lábunk, éles körmünk,

Nem hamu pórját tiporja,

Cserjésbe hág, hűs bokorba.

Ládd e finom, keskeny ajkunk Földönti a szilkét. Szomját Jobban oltja csöndes forrás.

Utólagos kommentár helyett hadd jegyezzem meg, a hajdanán Kecskeméten tanult, református teológiát végzett író, költő, műfordító Baksay Sándornak valaha, hitelt érdemlő tanúk, például Fülep Lajos véleménye szerint is nagy sikere volt a rímes alekszandrinusokban fordított Iliász-szal. Komjáthy Istvánnak viszont nem sikerült a román kolindákat Arany János balladáinak nyelvén hitelesen megszólaltatnia.

Végezetül még néhány adalék az elkészült zenemű további sorsáról. Nem közismert, hogy az 1930 szeptemberében írt Cantata profanáról szerzője, 1933-ban - magánlevélben - még ezt közölte: „... nem így fog megjelenni, ha majd egyszer valamikor megjelenik. Ti. tervezek hozzá még 3 hasonló terjedelmű részt. Megjelenésről és előadásról csak akkor lehet szó, ha ezek is elkészülnek (ha ugyan addigra az egész világ föl nem fordul)”. Ez a levél Hitler uralomra jutásának hónapjában fogalmazódott. Egy másik, valamivel korábbi híradásában egy-két év türelmi időt kér annak próbájául, elkészül-e a román után a magyar, szlovák balladaszövegekre tervezett triptichonnal. De csak a bevezetőül szánt negyedik kantáta szövegtöredéke került elő a hagyatékból, a Vetekedik vala három féle világ.

Mivel közben a jelzett türelmi idő lejárt, megszólalhatott végre a töredék voltában is monumentális mű, először 1934. május 23-án angol nyelven a londoni rádióból, majd a Filharmóniai Társaság bérleti hangversenyén, Budapesten, magyarul, Dohnányi Ernő, illetve a Palestrina-kórust vezénylő Vaszy Viktor, valamint Rosier Endre és Palló Imre előadásában, 1936. november 9-én.

64