Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 3. szám - Fodor András: A Cantata profana szövegének költői fordításai

ménesterelésre, gulyaterelésre, hanem csak vadászni vad hegyeket mászni.

Kilenc szép legények mind a vadont járták s mind addig vadásztak hogy előtaláltak csuda fiúszarvast. Addig addig űzték útjokat téveszték s változott belőlük kilenc hegyi szarvas.

Nem várhatta őket az ő édesatyjuk felvette puskáját s megtalálta őket.

Haj, mit is talált ő? Csuda szarvasnyájat, Kilenc hegyi szarvast. Űzni kezdte őket, hideg kút fejénél féltérdre is állott, hogy közéjük lőne. Szóval így kiáltott szarvasok vezére:

Édes jó atyácskánk ne lövöldözz bennünk.

. Felveszünk mi téged A mi szarvainkra, hordozunk mi téged hegyhátról hegyhátra, oromról oromra, szikláról sziklára, magasztalunk téged egy magas kőszálra úrnak minden földön.

Felelt szóról szóra az ő édesatyjuk: Atyátok szerette édes fiacskáim, gyertek haza, rátok vár édesanyátok.

Vár titeket vággyal, meggyújtott gyertyával, terített asztallal, kitöltött pohárral;