Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3. szám - Cseke Péter: Hamu alatt őrzött parázs
G. G.: Amíg nincs rendes úthálózat, normális telefonösszeköttetés, üzembiztonság, addig nem bízhatunk ennek a fellendülésében. Cs. P.: Vállalkozóként temagad miben segíted vagy segíthetnéd a Homoródmen- tét? G. G.: Szentmártonban újraindult és fellendült - ugyancsak családi vállalkozásként - a posztószövés és -ványolás. A villanymotorokat az osztrákok hozták, s ennek az útját magam egyengettem. A volt szentpáli állami gazdaság húsüzemet indított be, a halastó is privatizálódni fog. Amióta ezt megtudtam, mind az foglalkoztat, hogy egy egész húsfeldolgozó gépsort behozzak. Gondoltam egy mobil malomra is... De mindezekhez olyan tőke kellene, amilyennel nem rendelkezem. Cs. P.: Remélem, azt akartad mondani, hogy egyelőre... Leáldozóban a közösségi önzetlenség? Cs. P.: Egész beszélgetésünk alatt végig az járt az eszemben, hogy mindenki áldozata volt s egyszersmind haszonélvezője is a Ceausescu-féle rendszernek, s ezért jár annyi gonddal-bajjal az újrakezdés... G. G.: Csakhogy most mindenki igyekszik megfeledkezni arról, hogy ő hasznot is húzott valamennyire. Hogy mást ne mondjak: jó, hogy megvolt az oka rá, s ha nagyon akarjuk, egyéni bosszúállásnak is felfoghatjuk, de ez semmit sem változtat azon a tényen, hogy mindenki lopott például a kollektívből. Ami erkölcsi szempontból bűnnek számít... Cs. P.: Ezek szerint a diktatúra ellenére sem egyértelmű (vagy épp azért nem egyértelmű?) helyzetet szüntetett meg a decemberi fordulat - korántsem egyértelműen. Az önszerveződés biztató jeleit látván naivság volt azt hinnünk, hogy egyéni és közösségi érdek többé szembe nem állítható, a hatalom által egymás ellen ki nem játszható? M. A: Az biztos, hogy sok tekintetben most sokkal nehezebb, mint a diktatúra egyéniségsorvasztó és közösségromboló évtizedeiben. Addig teljesen a túlélésre, egyéni és közösségi átmentésre... Cs. P.: Kellőképpen elő nem készített jövőbe való menekülésre, menekítésre... M. A: Erre voltunk berendezkedve, persze... Nem csoda, hogy az emberek a viszonylagos szabadság állapotában hirtelen irányvesztettek lettek. Majd olyannyira kiismerték magukat az új helyzetben, hogy ma, sajnos, azt kell mondanunk: annak már vége, hogy valaki önzetlenül tesz valamit a köz érdekében. Ez a magyarázata a helybeliek mostani közönyének... Cs. P.: Az értelmiségi hivatás lényege azonban a felemás rendszerváltás ellenére sem változott, ha a valóban elhivatottak száma lényegesen meg is csappant: az önmagán túlmutató élet értelmének a tudatosítása, a mindenkori jelent meghaladó távlat felvillantása M. A: Tisztában kell lennünk azzal, hogy szellemi építkezésekről, ahogy 1989- ig, szó sem lehet a továbbiakban... N. A: Az anyagi háttér biztosítása nélkül nem tudjuk fenntartani az 1979-ben elindított művelődési heteket sem... M. A: Itt a biztos távlat az lenne, hogyha az 1990. februárjában életre keltett és jogi személyként bejegyzett Jánosfalvi Sándor István Művelődési Egyesületnek összegyűlne egy olyan tőkéje, amelynek kamataiból fedezhetnék a rendezvények költségeit... Előre nem látott segítséget jelenthet számunkra, hogy például Kászo- ni József tiszteletes megvásárolta unitárius konferenciák számára a termelőszövetkezet székházát... 47
