Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3. szám - Láng Zsolt: Az ördög nem alszik (elbeszélés)
Láng Zsolt Az ördög nem alszik A JL JLz itt következő események november tizenharmadikán történtek meg velem. Tétován nevezem eseményeknek őket, és talán a történik sem bír idevaló jelentéssel, jóllehet éjszakai kalandom beágyazódik egy összeálló és elbeszélhető eseménysorba, amelyet mérlegelés nélkül nevezhetek történetnek, mégpedig személyes történetemnek, hiszen rám van szabva, és fo- lyamányaként lettem az, aki valóban vagyok. A 13-i keltezés viszont pontos, és cseppet sem véletlen időpont, de nem látszólagos babonaságom teszi azzá, illetve maradjunk a babonáknál, de lássunk be a dolgok mögé; amióta gyermekkoromban találkoztam az ördöggel és néhány szót váltottam vele, azóta tudom, hogy léteznek bizonyos konkrét csatornák, amelyeken keresztül a gonosz jelzéseket küld nekünk. Pontosításként csupán annyit tennék hozzá, hogy az események a tizenharmadikára virradó éjszaka ragadtak magukkal, bár ez megint pontatlan kifejezés, de hát amennyiben szüntelen keresgélem a szavakat, mikor érek mondandóm lényegéig. Ne vesszen türelmünk. Azon az estén hosszú távoliét után érkeztünk haza, s elcsigázva az egész napi utazástól, feleségem és gyermekeink hamar ágyba bújtak. Én még előkészítettem a másnapi teendőimhez szükséges dolgaimat, azután forró vízzel zuhanyoztam, és nagyokat ásítva követtem elszenderült családom példáját. Azonban alighogy lefeküdtem, fájni kezdett a fogam, s pillanatokon belül az elviselhetetlenségig fokozódtak kínjaim. Fölkeltem, kicsoszogtam a konyhába, ittam egy pohár hideg csapvizet, mert tapasztalatom szerint ez gyakran használ, és valóban, tapasztalataim nem hagytak cserben, a fogfájás azonnal megszűnt. Lefeküdtem megint, de jóformán el sem vackolódtam, máris jelentkezett az ismert fájdalom. Egy ideig próbálkoztam puszta koncentrációval meghátrálásra kényszeríteni, a fájdalommentes állapotra összpontosítottam, arra az állapotra, fűztem magamban tovább a gondolatot, amelyben a fájdalom nincs jelen, hiányzik, üres, hűlt helye van, mert elinalt, lelécelt, eltűnt, felszívódik, ám ez a fajta definíció eleve behozza a képbe azt, amit ki akarunk iktatni, vagyis csak fokozódtak gyötrelmeim. Kikóvályogtam a csaphoz, kapkodva ittam a vizet. Már az első kortyok után fogam visszavonulót fújt, de a biztonság kedvéért egy tasak fájdalomcsillapító port is számba hintettem. Rostokoltam a sötét konyhában az ablak előtt, nézve a hideg, csillagos eget, ahol hiába kerestem ismerős csillagképet, mintha idegen táj égboltja borult volna fölém, vártam fél órányit, hogy a por hathasson, azután visszatértem fekvőhelyemre. Amint vízszintesbe kerültem, átokként tört rám az ismételt kín, ami most elviselhetetlenebb volt, mert szemernyi erőm sem maradt ellenállásra. 19
