Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 2. szám - Borbándi Gyula: Fogalomzavar a populizmus körül
Borbándi Gyula Fogalomzavar a populizmus körül A UL JLmióta Magyarországon ismét lehet szabadon beszélni és írni, némely fogalmak és szavak árvízként öntenek el minket. És, hogy még feltűnőbbeknek és tudományosabbaknak látszódjanak, mindjárt idegen formáikban jelennek meg a magyar köznyelvben. Konszenzustól, toleranciától, modernizációtól hangos az ország, mintha az egyetértés, a türelem és a korszerűsítés nem lennének illő és megfelelő szavak. E fogalom- és szóinfláció terméke a populizmus és a populista is, majd teljesen kiszorítva a népiséget és a népit. Míg azonban az esetek túlnyomó többségében az idegen fogalmak és a szavak átvétele az idegen kultúrákban való jártasság és a legfrissebb tájékozottság fitog- tatásának hajlamából ered, a populizmus esetében leplezetlen politikai szándékról és tervszerűségről is szó van. Aki használja, nem csak valamit megjelölni, hanem valamit a neki tetsző színben feltüntetni akar. A népiség és a népi, vagy akárcsak a velük nem azonos népiesség és népies fogalmakat és szavakat nem azért cserélik fel a nemzetközileg ismertebb populizmussal és populistával, mert ezek pontosabban fejezik ki a tartalmat, hanem azért, mert más tartalmak megjelenítésére is alkalmasnak véli. A populizmus és a populista szavak vészes elterjedését a nyugati bulvársajtónak tulajdoníthatjuk. Amerikában és a nyugat-európai országokban már a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején a szenzációkra éhes, leegyszerűsítésekre hajlamos és éles fogalmazásokat kedvelő napi és heti sajtó, beleértve az elektronikus hírközlő eszközöket is, mind gyakrabban kezdték a populizmust hagyományos irodalmi és eszmetörténeti értelmezésétől eltérő átlódon emlegetni és olyan, csaknem kizárólag negatív tartalmakkal megtölteni, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy jó érzésű, ép ízlésű és demokrata szemléletű emberek idegenkedjenek tőle. Amikor majd két évvel ezelőtt az akkor még kéthetenként megjelenő Hitelben a populizmus jelentésváltozásával foglalkoztam, elégedetten jegyeztem meg, hogy hála Istennek Magyarországon még csak szórványos a jelenség, és talán nem következik be a populizmusnak nyugaton terjengő új értelmezése. Ennek közeledtét azonban - véltem - tanácsos figyelemmek kísérni, hogy feltartóztatható legyen, ha megjelenik a nyugati határon (Hitel, 1990/25.) Reményeim nem váltak be. Csalódottan kellett észlelnem, hogy a populizmus és a populista fogalmak tartalmi változása tekintetében magyar szerzők nemcsak elérték nyugati társaikat, de az Európához való felzárkózás neofita buzgalmában túltenni is igyekeznek rajtuk. A Kritika 1990 december végi számában Szilágyi Ákos és az Élet és Irodalom 1991 január közepi számában Ungvári Tamás már egész mintakészletet nyújtott át arról, hogy mi minden sűríthető bele a populizmus fogalmába. Azóta szorgosan gyűjtöttem az erre vonatkozó idézeteket, és alig múlik el hét, hogy az értelmezési lehetőségek újabb és újabb változataival ne találkozzunk. Ezek csaknem kivétel 56
