Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 2. szám - Sándor Iván: Az integritás kalandjának utolsó szakasza (A Bánk bán ötödik felvonása)

Endre áttekinti annyira a felbolydult udvar, a lázas ország, a külső hadjáratsorozat összefüggéseit, hogy nem kockáztat egy kiszámíthatalan következményű ítéletet a Királyné megöléséért. Nem mer egy ilyen ítéletet meghozni, ezt viszont csak magának meri bevallani. A konstelláció olyan, hogy a dolgok elsimítása kedvéért el kell szakítania a Gertrudishoz fűzött szálakat, mert a „polgári háború” veszélye realitás. És a gyenge, a könnyes szemű Király ezt jól tudja. Gertrudis tehát beáldoztatik. Ez a Királyné második halála: „Magyarok! előbb mintsem magyar hazánk - / Előbb esett el méltán a Királyné!”

Ebben a színjátszásban kapja meg értelmét a lezárás: .^Magyarok! igen jól es- mérem - szeretnek, / Enyimek! - Hogy ily nemes szívekkel egybe / Férkezni nem tudtál, Gertrudisom!” Ez a hierarchia csúcsán álló, biztonságát visszaszerzett ember végső álarca. „Magyarok! igen jól esmérem...”; láttuk, mennyire ismeri Endre a nemzet, az udvar helyzetét (benne például Tiborc sorsát, Petur vádjait, Gertrudis köreit). „Enyimek...” - folytatja. Látjuk, kik és mennyire. Mindazok, akik a Királyt közvetlen érdekhívein túl körülveszik, ebben a tablóban már a felszámoltak, a vesztesek között vannak - holtukban, netán még életükben: Bánk kiiktatva minden további jelenlétből, Petur és hívei elpusztultak, Tiborc magára marad, Melinda halott, a bojóthiak emigrálásra készülnek. Az új megegyezés mindenkit kirekeszt az „Enyimek” - magyarok közül, akik a dráma értékrendszerében a magas szintet képviselték. Akik a körben, Endre körül maradnak, mint hívek és jutal- mazottak, azok éppen úgy asszisztálnak az új érdekküzdelmekhez, mint ameny- nyire egyetlen szavuk sem volt Gertrudis és „köre” befolyása ellen. Az értékpusztítás minden értékre kiterjed. A rend, aminek ez lett az ára, látszatrend.

A fény csak a fegyverek vasáról csillan vissza a homályban, amikor Solom az udvaroncok közül az első helyre lépve (mély tisztelettel hajtja meg magát. Mindenki azt követi, s kardjaikat a király előtt lerakják.) Ez a fény megegyezik azzal, amiről Petur a végső „Jó éjszakát!” előtt gúnyosan mondta: „Lopott fény!” Ez a fény nem világít meg: eltakar. Egy meghamisított helyzetet stilizál hódolattá, megoldássá. A hierarchia mozgástörvényeit fedi el. Mintha az idegenek (Gertrudis és köre) eltüntetésével bármi megoldódott volna. (Tudjuk, miféle - változatlan - küzdelmek következnek; tudjuk, ki lesz Gertrudis utódja; tudjuk, miképpen dúl tovább a testvérharc rokonok és rokonok, magyarok és magyarok között.)

Senki nem jut el sehová, miközben mindenki végigélte a sorsát. A léthelyzetben semmi nem változott meg, ám mégis - egy kisszerű mechanizmusban - minden mintha más lenne, holott csak átstilizálódik egy központi érdek akarata szerint. A manipuláció kizárja a katharzist. Nézzük ebben az értelemben nemzeti arche- drámának a Bánk bánt. A látszatrend manifesztálódik henne. Ami ezzel együttjár: a katharzishiány. Minden visszafojtódik, mindenen átrohan az idő (sietni kell vissza Halicsba). Egy valaki érti, hogy mi megy végbe. Egy valaki beszél itt „ma- chináról” -, mint a történelemben megjelenő nagy (shakespeare-i) lépcsősorról: Bi- berach. De ő már régen eltűnt, miközben az események egyik mozgatója volt. Mert annak, aki - ha csak egy villanásra is - rálát ama históriai lépcsősorra, nincs helye azok között, akik az önfelismerés elemi fokozatáig sem jutnak el. Ha pedig valaki — mint Bánk — mégis eljut az ön- és létfelismerés egy fokára, akkor az a szimpla megbékítés érdekében, az újabb maszkok szétosztása közepette cserébe a kegyelemért, amit kap, életét megtartva ugyan, de eltűnik a hierarchia süllyesztőjében.

Az (örökösen) katharzishiányos történelmi létszereplés hozza létre (mint arche- szituációt) a Bánk bán szűk „kismechanizmusát”, a látszatlépésekben való topor- gást. A jelentéktelen személy asszimilálja (drámai értelemben is, miközben a mentalitásjegyek tekintetében) magához környezetét. Csakis a sok kis senkié lehet a jövő (Solom, Udvarnikok, Myska), miközben roncsokkal, veszteségekkel, kiürült

54