Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 2. szám - Legenda Tersánszky Józsi Jenőről (Összegyűjtötte: Albert Zsuzsa)

Legenda Tersánszky Józsi Jenőről

(Összegyűjtötte: Albert Zsuzsa)

J. önt a budai Várban laktam egy barátommal, Duma Sándorral, a festővel. Egy aránylag elég elegáns hónapos szobánk volt, és én ebből az elegáns szobából kőműves, napszámos munkára jártam ki hajnaltól estig. Mikor esténként megmosdottam, hát a mosdóvizemből sűrű malter vált attól a portól, amit az építkezéstől magammal hoztam. De hát azért olyan ügyesen csináltam a dolgot, hogy maguk a házigazdáink sem sejtették meg, hogy én, a keményített galléros polgári társadalom álcája alatt téglát slihtolok egy épülő hegyi villa számára. Nahát egy vasárnap délután együtt ülünk ifjú barátok a szobában, és haditanácsot tartunk, mit kellene tenni sanyarú anyagi helyzetünk fóllendítésére. Közöttünk volt egy nagyon vékonydongájú, Kurtái Ernő nevű rajztanárjelölt. Ez volt a mecénásunk, mert neki a szülei Pesten laktak, aznap is Kurtái hozott nekünk vasárnapi menünek töltöttkáposztát hazulról papírzacskóban. Hát ennek a rajztanárjelöltnek aznap délután árultam el életem különös és restellett titkát. Hogy tudniillik én irodalomra vetemedtem, és már kész is van egy elbeszélésem, vajon nem lehetne ezzel a művel valami pénzt, esetleg világhírt szerezni? Nos, halljuk az elbeszélést. Felolvastam barátaimnak. Nagyszerűnek találtuk az írást. De mindannyian megegyeztünk abban, hogy olyan magyar újság és folyóirat nincsen, amelyik az én írásomat lenyelné. Hát mit tegyünk? Ekkor valamelyikünk fölfedezte, hogy a házigazdáinknál látott egy csomó új folyóiratot, valami Nyugat nevűt. Ez a Nyugat olyan vakmerő és szókimondó hangon ír, mint amilyennel én kísérleteztem. Ez rendben lett volna, de hát én erősen irtóztam attól, hogy saját nevemben és személyemben kopogtassak az irodalom kapuján. Hogy miért irtóztam, azt máig sem értem. Szégyellettem talán, hogy becsületes kőműves napszámosból íróvá züllök? Vagy a Vár és az Úri utca arisztokratikus szelleme értelmében derogált volna bányász őseimnek, hogy egy modern folyóirat munkatársának ajánlkozzak? Elég az hozzá, hogy a nevemből egy külfóldies álnevet csináltunk. T. Józsi Jenő. És rajztanár barátom vállalkozott rá, hogy kéziratomat elviszi a Nyugathoz. Másnap tényleg elvitte. Osvát Ernő, isten nyugtassa, még egy hónap múlva is Kurtái Ernő barátomnak tartott engem. Azaz Osvát azt hitte, hogy Kurtái Ernő az, aki álszégyenből rám hivatkozik, holott ő maga írt és én nem is létezem. Viszont én a Kurtái tudósításai után a Nyugatot a klérus egyik exponensének

Barabás Tibor, Bárány Tamás, Berza László, Cseres Tibor, Domokos Mátyás, Kiss Károly és Kolozsvári Grandpierre Emil emlékezései.

34