Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 2. szám - Herceg János: Bácskai múzeum

a magukénak. A zombori túró előállításának és tartósításának receptje, illetve elkészítésének hagyománya. A füvek vizsgálatától és megnevezésétől kezdve, amelyek a zombori legelőkön teremnek, a tej, megsavanyításán át, amikoris a Miatyánk mint időérték szerepel, az érés egész folyamatán keresztül, ami a messze földön híres túró bödönbe nem kerül. Az ember el se hinné, milyen iz­galmas korokat, szokásokat és társadalmi mélységeket felidéző képsor jelenik meg e banálisnak tűnő téma mögött!- Közel húsz évet késtünk - mondta dr. Grbic - a zombori múzeum gyönyörű anyagának felfedezésével. De most már semmi akadálya, hogy kiálljanak vele a világ elé, és megmutassák vidékük igazán magas szellemi színvonalát! Megelégedve mosolygott, mint aki tudatában van annak, hogy mindebben milyen fontos szerepe volt. És aztán kitört a második világháború. * * * Fehér és fekete kócsagok nyújtogatták a nyakukat, szigorú griffek álltak őrt, s emberarcú, aranyszőrű oroszlánok bődültek el karikába kunkorított farokkal Breuer Gyula nemesi címerein. A pompás ornitológiái jelenségek némileg a kuruc időkre emlékeztettek, talán nem is véletlenül, s a szabadságvágyat is megszólaltatták a messziről hallani vélt dallal: zöld erdőben, zöld mezőben sé­tál egy madár. Az oroszlán viszont a hatalom jelképe volt, ezért kellett beara­nyozni. Mert akkor még nem törődtek vele, hogy a lakkozás olcsóbb, bár nem kevésbé hatásos. Méltóságteljesen szelíd madarak és fenyegetően bőgő orosz­lánok éppoly békésen megférnek egymással ezeken a kutyabőrökön, mint a ba­rátságos mezők és nyájas búzaföldek a komor várakkal és lőrésekkel szagga­tott bástyákkal. De az embereknek se volt bajuk egymással, akik a belgrádi archeológust kö­rülállták. Mert Breuer Gyula például zsidó volt és cionista, s órák hosszat tu­dott mesélni a kibucok narancsligeteiről, amelyektől a bibliai táj még gyönyö­rűbb lett, úgyhogy Marc Chagall álmaira kellett gondolnia az embernek.- Ich habe die Ehre! - köszönt azonban máris, egy pillanatra abbahagyva lírai tájékoztatóját az ígéret földjéről, mert Hans Jurg jött, az apatini tanár, aki német volt, s ezt mindig gyanús hetykeséggel hangoztatta, mint amilyen diadalmas mosollyal nézett az új ismerősre, amikor az is kiderült, hogy a Csil­lagban ült egy évet tizenkilenc után. A mecénást viszont hazaárulás vádjával halálra ítélték a háború első évében, mert a hadüzenet napjaiban nem sietett vissza Szerbiából. Viszontagságait és szabadulása történetét sok hazafias kö­rítéssel meg is írta egy füzetben.- Én, igen tisztelt barátaim, internacionalista vagyok! - kiáltotta elnyújtott hangon dr. Frey Imre, és Simonovic doktor felé fordulva még szerbül is meg­ismételte, pedig az jobban tudott magyarul mint ő: - Jasam internacionalist! - mire az öreg doktor dörmögő hangon elnevette magát:- Ta svi smo mi jednaki! Azt, hogy mindannyian egyformák vagyunk, nem kevés öngúnnyal is mond­ta, s elégedetten simított egyet óriási ősz bajuszán, amelynek csak a szája fö­lött volt egy sárga csíkja a dohányfüsttől. 29

Next

/
Thumbnails
Contents