Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 2. szám - Herceg János: Bácskai múzeum
gondokba, amilyeneket a vidék és a város művelődési, nemzetiségi és történelmi helyzete nemcsak a múltjából őrzött, de éreztette jelenlétüket a jövőben is. Persze, botcsinálta szerep volt, de tán épp ezért nem tudtam megszabadulni tőle, s egész további életemre kihatással volt. Különösen akkor lett reménytelen a szabadulásom, amikor az a kis kör, amely a Bácskaság művelődési múltját magasztaló szegedi régészt körülvette, egyszerre megfogyatkozott, eltűnt, s megint új emberekre kellett várni, mivel a régiek egy újabb népvándorlás hullámával elmentek, s én úgy éreztem, egyedül maradtam. A boltíves ablakon behajló hársfa levelei még le sem hullottak; s megint költözni kellett, vinni a bogojai pitykés lajbit, a római urnákat és a kelta menyasszonyt, ahogy a kavicsfűzéres csontvázat neveztük. Az új világ a régi emlékeinek új hajlékot adott. * * * Még élt Margalits Ede, a történelmi társulat első titkára és szervezője, de minden érintkezése megszakadt a tudományos világgal. Egy ideig még eljártak hozzá egykori tanítványai, akik közül kezdetben sokan fontos közéleti szerepet kaptak az új országban, aztán azok is elmaradoztak.- Kiestek, szegénykék, a cukorpikszisből, most aztán röstellik bevallani csalódásukat - mondta megértő mosollyal Ede bácsi. - Vasa Stajic azért húsz év óta hűségesen elküldi Ede napra a vizitkártyáját a mnogaja ljetá-val, pedig már közöltem volt vele, hogy eme jókívánság csak koccintással érvényes. De Dusán Popovic itt van pontosan mindig! Mikor a barátoknál délre harangoznak, megszólal a csengő, s tudjuk, hogy ő az! Ezért jár neki dupla hab Bellus- kától a tortájára. Mert én mindig is nagy tisztelője voltam a pontosságnak! Persze, se Vasa Stajictól, se Dusán Popovictől nem lehetett elvárni, hogy ott folytassák a vidék történelmi múltjának kutatását, ahol a társulati emberek abbahagyták. Mert nemcsak a kutatók változtak meg, de a történelmi szemlélet nézőpontjai is. Volt, ahol érthető és elkerülhetetlen volt az átértékelése e szempontoknak és következtetéseknek, volt, ahol a másik véglet érvényesült. Bállá Pálnak, aki azt állította, hogy Slankament Sóvárról fordították, Titelnek pedig Tétel volt az ősrégi neve, az új országban is megvoltak a szélsőséges követői. Csak most már a másik oldalról állítva az ellenkezőjét. Aztán megszűnt a vármegye, s a Duna-Bánság szélesebb geográfiai egysége elterelte a figyelmet minden belterjesebb történelmi munkáról. Es ebben a légüres térben kezdtek el a németek dolgozni, egymás után írva meg helytörténeti munkáikat, s dehogy gyanította valaki is idelenn, vidéken, hogy e hirtelen támadt tevékenység mögött a stuttgarti Ausland-institut rejtőzik.- A római fibula, az római fibula! - mondta Miodrag Grbic, aki Belgrádból jött, s minden elfogultságtól mentes régész volt. - Azt igazán nem lehet utólagos nemzeti migrációk bizonyítására felhasználni! Kék szemű ember volt, magas és egyenes, mint egy bizánci szent, s azzal a remek tulajdonsággal rendelkezett, ami a legtöbb muzeológustól idegen, hogy lelkesíteni tudott és szervezni. Mindent észrevett és azonnal szóvá tett. Eljött, hogy megnézze a vidék régészeti anyagát, s amit látott, az annyira lenyűgözte, hogy mindenkit megkeresett, akiben csak egy csepp érdeklődést is vélt felfedezni a néprajz vagy az archeológia iránt. A festő, Húsvéth Lajos visszatért a mintázáshoz, mert dr. Grbic meggyőzte róla, hogy a szobor kifejezőbb, mint a 27
