Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 2. szám - Magyar Zoltán: Ideje lenne; Túl és viszont (versek)
Magyar Zoltán Ideje lenne Ideje lenne végre megpihenni, sok volt a feszültség, a fárasztó, egyhangú fegyelem, sok volt a lélegzetvisszafojtás, a jogos és jogtalan gyanú, sok volt az efféle helyzetekben áthidalhatatlan szemrehányás. ideje lenne végre megpihenni, az utak már úgyis másfelé vezetnek, és ami itt marad, bár csekély vigasz, mégiscsak értékelhető efféle helyzetekben, a mélyen hörpintett cigarettafüst, a mélyen hörpintett pohár, a mélyen hörpintett szerelem - fogjuk rá: ez is valami. ideje lenne végre megpihenni, tegnapok csömörével az újabb, utóízt matató indulások ellen, bezáródva tettünk véletlen igazába - álmosan, végesen, jólesően; s majd csak kiötlünk valami vegetációt biztatásképpen az utánunk jövőknek. Túl és viszont A tűnődés hajszálerein elvezet s végigborzongat valami: valami kihűlt világ, valami letűnt világ, valami tűnődő, kábító szándékká fagyott világ, valami sosem volt világ,
