Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 2. szám - Horváth Péter: Színház a magasban (regényrészlet)
- Vigyázzon! - szólt rá a százados. - Még meleg! Guggoljon mellém! Úgy ni! Fújjuk! Hadd hűljön a motor! Fújták, teli tüdőből, percekig. Végül a százados gyengéden karjára emelte az aprócska repülőt és ringatni kezdte.- Ne szarozzon! Nyissa már! Lássuk a válaszlevelet! A százados megbántva pillantott a fiatalemberre.- Mi múlik ezen a percen? - De azért kipöccintette a gép farán levő zárat. - Üres!- Lehetetlen! Adja ide! - A fiatalember addig rázta és püfólte a parányi masinát, amíg a farkamrából ki nem hullott a papírgalacsin. - Világítson ide! Megvillant az elemlámpa fénye.- Ejha! - füttyentett a százados. - Szegény művészek megőrülhettek odafent!- Ugyan! - vakkantotta az ifjú káder magabiztosan. - Az üzenet természetesen kódolva van!- Sz! Vagy úgy! - szisszentett elismerően a százados. - És az elvtárs szerint mit jelent?- Nem ránk tartozik. - A leendő Kisz-titkár markába gyűrte a titkos gala- csint. Felegyenesedett. — Van, aki megérti. Őhozzá viszem. Kalkula félájultan zihált a pamlagon. Csontjaiból kiolvadt a velő, szerelmi nedveivel elfolyt ereje java. Nyelve taplóvá dagadva égette ínyét, véknya lüktetett, gerince sajgott. A gyomrában felejtett sebésztűk önálló életre kelve kalandoztak testüregeiben. Agyának egy eleddig nem ismert rekeszéből rózsaszín köd szivárgott elő, felmeredő orrába fűszeres illat hatolt. Villámdöntötte fatörzsként feküdt a lucskos lepedőn. Jó néhány percbe telt, amíg szemhéját sikerült résre nyitnia. Szemébe belemart a verejték, mint a sav. A rózsaszín ködökből lassan kibontakozott egy alak. Mit alak?! Nincs arra szó! Láttán vízbe ölnék magukat a sellők, vadkanok túrta üregbe bújnának a nimfák! Ha csak hasonlót látna, örökre elhajítaná ügyetlen ecsetjét Raffaello és sóbálvánnyá válna Tizian! A vas olvadási hőjét kis híján elérő szemhéj alól elobandzsító, meggyötört szem legelébb a mennyei tomport pillantotta meg. A bársonynál ezerszer finomabb bőrű ülep érett szerelmi körteként, alul puhán lapulva simult a gyűrött ágyhuzatra.- Remek! Feljebb, férfitenyérrel a medencecsont felső íve alatt két finom lapály, körülölelve édeni puhasággal!- Remek! A csípő finom zsírpárnái kellően felhabosítva, lágy átmenettel adnak helyet a karcsú deréknak! Itt a gyöngyház bőr már feszülni kezd, átsejlenek rajta az isteni bordák!- Remek! A hát oldalíve mestermű, ókori húros hangszer káváját formázza, a hónalj pedig! Magasságos Jézusjános! Az füstös hónalj!- Remek! 8
