Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 12. szám - Vasy Géza: Versekhez közelítve VIII. (Borbély Szilárd: A bábu arca; Csontos János: Menekült iratok; Darvasi László: Horger Antal Párizsban, A Portugálok; Fazekas Katalin: A Város kapui felé; Gál Ferenc: A kert, a város és a tenger; Kántor Zsolt: Aggályok; Kun Árpád: Bál; Lackfi János: Magam; Léka Géza: Amíg a szó megtalál; Medgyesi Gabriella: Párhuzamosok hullóban; Méhes Károly: Szombat délután; Novák Béla Dénes: Utolsó aperitif; Pálinkás István: Követ hoztam; Parcsami Gábor: Gyermekcsontok, zanzánia; Payer Imre: Létbesurranó; Térey János: Szétszóratás, A természetes arrogancia)
Mezey Katalin sirató-verseivel, szemléletében s megformálásában is. (Móra Kiadó, 1991) Darvasi László: Horger Antal Párizsban, A portugálok Egy pályakezdés két kötete, s virtuálisan mellé láthatjuk már a harmadikat is, hiszen a szerzőnek emlékezetes elbeszélései jelentek meg folyóiratokban. S a két könyvet végigolvasva okkal vethető fel a kérdés: a lírától az epikáig tart az ő útja is? Jobb híján kezdte versekkel? Egyértelmű válasz nem adható, mert csak annyi a bizonyos, hogy írói világ mutatkozik meg, olyan, amelyik a költészetet és az epikát egyaránt választhatja kifejezési formájaként. Darvasi László elbeszélései tiszta epikát adnak, költői munkái viszont kevertek a műnem és a stílusok szempontjából is, s alighanem ez is arra a keresésre utal, amelynek lényege a világértelmezés, s azon belül a szakma hivatásszintű gondjai. Több más szempontból is köztes az írói helyzet. A második kötet mottójellegű nyitóverse szerint „Emitt a prae, de hopp, amott a post, / bolond, ki köztük mégis versbe’ ír, / csak néhány lávakorty a házi koszt, / s arc nincs. Aztán majd gipszre ég a pír.”. Majd később megfogalmazódik a „különös” kérés: „Add, Uram, hogy / közepes korú költővé lehessek!” (Közepes kor). A szakma gondjai mégis inkább az első kötetben vannak folytonosan és közvetlenül jelen. Olyan gondként is, hogy mi a kapcsolat az irodalom és az élet, az alkotó és a magánszemély között: „Van sziget?, és ház?, van?, nem tudom. / Egy nap, a kép, ami nem az, amit látok, / de szem, szem, hát nem tudom. Azt hiszem, írtam. / De már test vagyok újra. (Nincs harc. Most). Olyanként is, hogy lehetséges-e még lírai műnem: „Nincs már, hová temethetnélek, /költészet.” (A temető). Olyanként is, hogy az íróiét feladhatatlan: „Belépek az irodalomba és már nem lépek ki onnan.” (Krüpteia), s olyanként is, hogy ez sem egyértelmű helyzet, hiszen „Abbahagyni szentimentális allűr. / Folytatni értelmetlen.”, viszont „Tagadásom módszer csupán. / Nem a remény éltet. / De nem is a reménytelenség.” (Stockholm). A Nyugati csúcs majd a Legyen meg végre viszont — ha átmenetileg is — ad valamiféle megoldást: a meglétté váló embert öntudatossá teszi, hogy képes áttekinteni és értelmezni a világot és önmagát. Sokféle „irodalomember” van: Darvasi László bizonyos típusokat életre kelt, majd önmaga múltjává párol, s e típusok az irodalom múltjából is jönnek, meg az alkotóból is. Szerep- játszás és azonosulás szintjei nehezen szételemezhetőek. A Horger Antal Párizsban egyneműbb kötet, A portugálok sokarcúbb, játékosabb, archaizálóbb, ötletgazdagabb, ugyanakkor a líra megszüntetése felé mutató is. A kötet nagyobbik fele három ciklus: a Gólok története, a Csókok története és a Vidéki történetek, s ezek darabjainak legtöbbjére nehezen illik még a prózavers meghatározás is. Az előbbi két ciklus leginkább Örkény egyperceseivel rokonítható, s az ötlet, a meghökkentés szándéka, nemegyszer a fantasztikum, s különösen a Csókok történetében a morbiditás a meghatározó. Furcsa-szokatlan legendáriumok ezek, míg aztán „hagyományosabbá” válik a legendárium történetsora a kötetet záró s legterjedelmesebb Vidéki történetek ciklusában. Itt a legtöbb a szervesség is: nem csak az ötlet az összefogó erő. Egy reális-mítoszi faluról van szó, amelyben angyalok-ördögök-emberek járnak-kelnek, születnek-élnek-és-meghal- nak, azaz nem is mindig halnak meg, s ez a hármasság szétbonthatatlan egység is: az angyali-ördögi-emberi a világ egészében, s minden egyesben is jelen van valamilyen kevercsben. Az alkotás gondjainál fontosabbá válik a történet maga. (Holnap Kiadó, 1991, József Attila Kör — Pesti Szalon Könyvkiadó, 1992) 104
