Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 12. szám - Cselényi Béla: visszaadhatatlan; Nem tudnak ünnepelni; Milyenek hát? tizenkettedik karácsonyom; Novemberi kirakatok; Értékrendmegbomlás; (A(z új) békebeliség megközelítése); 1987 XII. 5.; Egy átlyukasztott emlék; Pangó betlehem Kolozsváron; (szöveg ön szuggesztiós gyakorlathoz, egy tél felidézésére), boncbenyomás (versek)

(A[z új] békebeliség megközelítése)

Lelke van a tárgyaknak. A meg nem halás lelke. A tárgyak felfogják a végtelent.

Mennyországa van a képzelt lényeknek. Fejedből rongyállat-családok pattannak ki, mint félegyenesek: azelőtt nem voltak, ezen túl nem halnak meg.

A békebeliség ott remeg ionosán a kivételes jelenségekben. Békebeli a vegytiszta pohárének ujjaid körutazása idején. Békebeli az átlátszó vonalzó mögül figyelt verőfényes szemüvegtartó. Békebeli a kormozott üveg mögött körtésre keskenyedő napkorong. Békebeli a holdfogyatkozás höbörcsös vörösréztálcája. Békebeliek a hétköznapok is -, szép a teáskészlet és szép a teapillanat.

És végképp békebeli a karácsonyra való folyamatos, egyre fokozódó várakozás, amelyet csak az élet szakít meg néha egy-egy villanásnyira.

Budapest, 1991.1. 29.

1987. XII. 5.

utolsó góbé mikulásom hangulatos lett de pompás nemigen fehér rózsaszín égszínkék hábszivacspelyhek ezüst venyigén

Budapest, 1992. XII. 5.

Egy átlyukasztott emlék

Ma úgy kívánom ’hatvannégy telét, mint egy pohár hideg, mégse jeges, rostos gyümölcslevet.

Már ott baktatok, arcomra tekert,

nyálszagú sállal;

üveges pelyhek csiklandoznak,

s az ikreknél, akikhez beállítok,

nagymama-akarta, méla zongoraóra.

Itáliát sóvárgó dizőz ont

elévült dalokat a szimpla kirakatból.

25