Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11. szám - Balassa Péter: A közös éjszaka - magyar és magyar között (Sándor Iván Bánk bán-értelmezéséről)
törekvés olyannyira érintve érezte magát, hogy ez beárnyékolta a mű mélyebb és benne levő ambícióját, rétegét. Ez a mélyebb réteg semmiképpen sem azt jelenti, hogy Katona „világdrámát” akart írni, hanem azt, hogy művészi intuíciója és különös, csakugyan egyedülálló, nehézkes, súlyos tehetsége révén eljutott egy, a maga korában még ismeretlen, felfejtetlen vagy épp elfelejtett dimenzióhoz, a személyes sors, a nemzeti sors és az egyetemes szétesés, sötétség, semmibe hullás egzisztenciális élményéig. A „létsemmiség”, a vég semmiség, a sötétség szó különböző változatai, a félrebeszélés, a fragmentális nyelv és a személyiség-széthullás vagy létroncsolás olyan mélyen belekomponálódott a műbe, hogy ennek fel nem ismerése, pontosabban a nemzeti problematikára szűkítése maga volt a Bánk bán félreértése. És Sándor Iván hozzáteszi: magának a főhősnek is önfélreértése, jellemének rejtélye ez. Mert elemzése meggyőzően bemutatja az egész problémakomplexum talán legfontosabb elemét, Bánk bán alakja igenis szervesen és mélyen végig van gondolva, ki van bontva, mert eredetileg, ahogy a nagy tragédiaszerzőknél mindig, a kiindulópont egy integer személyiség. Romlása, széthullása, a vég semmiség és az éjszaka önmagában méltó és nagy vég lenne, éppen azáltal, hogy mintegy „eltűnik” a színről, és nem pusztán meghal, megölik stb. Az eddigi elemzések talán itt tévedtek leginkább: Bánk jellemének inkoherenciájáról, illogikus történetéről beszéltek, holott mindez hozzátartozik a kiindulóponthoz, vagyis Bánk alaphelyzetéhez, a „darab előtti” állapothoz, amelyről a dramaturgiában köztudomású, hogy jelentős mű esetén mindig is belejátszik, játékba kerül magában a darab idejében, sőt valamiképpen a „darab előtti” integritás, egész-ség, optimális helyzet az a személyi értelemben transzcendens horizont, amelyhez képest végbemegy az alászállás a semmihez. Hamlet utolsó szavai Bánkra is illenének: itt egy, a problémához méltó módon formátumos nagy ember bukott meg a körülmények méltatlansága közepette. Sándor Iván értelmezésében tehát a probléma jelleméhez méltó nagyságrendje, és a körülményeknek, a konvencióknak ajellem belsejébe, belülre kerülése, így e kettő meg nem felelése által jön létre az egzisztenciális tragédia, ami nem elemeli a nemzeti problematikától Bánk bánt, hanem a nemzeti problematikát emeli fel: emancipálja az egzisztencia konfliktusává, megszemélyesíti, de nem fölstilizálja. Igen plasztikusan és revelatív módon mutatkozik meg ez az ellenjellem-analízisben, aki nem más, mint a Király. Sándor Iván a Bánk-Király ellentétet nem mint érdekellentétet, hanem a nagyságrendek ellentétét, mint aránytalan tükörjátékot interpretálja, amelyben az egyik tükör nagyságrendekkel kisebb a másiknál, mégis egymás visszfényei. Bizonyos értelemben a Király ennek a tragédiának a „győztese”, de csak úgy, mint Fortinbras: győzelme nem személyes érdem, nem jellem és erény dolga, hanem egy helyzeté és a körülményeké, amelyekben e győzelmet éppenséggel nem a merániak és nem is a többi köztes figura (pl. Solom) segíti elő, hanem Bánk magánya - Petúrral és a békétlenekkel, saját magyarjaival szemben. Bánkban tehát a tragédia magva egyszerre a formátumból adódó meg nem felelés a Király kis formátumának, miközben ő a személynöke, tehát „árnya” a távollevő (de Sándor Iván meggyőző elemzése szerint láthatatlanul végig jelenlevő) Endrének, másrészt az eltorzult magyarság nagyon korai képének végzetes pontossága: Petur bán és körének elvállalhatatlan egoisztikus rebelliója saját országával, nemzetével szemben. Az esszé másik fordulata tehát a recepciótörténet felől, hogy a hazafias nemzetvesztés, a magyarkodás és indulati politika józan Katona József-i ábrázolását joggal értékeli fel és mutatja be, hogy tehát ez a vonulat legalább annyira hozzájárul Bánk bán bukásához, mint a belülre került, megoldatlan lojalitás-probléma félrecsúszá- sa (Gertrudist valakik helyett öli meg, a Király nem partnere neki, a helyettesének, Melinda meggyalázása nemzetcsonkítássá torzul, holott mint Sándor Iván 82
