Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 11. szám - Sándor Iván: A történelmi élmény rétegei

sága. Azért említek ilyen szubjektív mozzanatokat, mert az, hogy egy ilyen zárt ember így kinyílik, azt jelentette, hogy a történelem szele — hogy egy kicsit patetikus legyek — betör valahova. Ezt az embert nem tudta — az én emlékezetem szerint — kinyitni semmilyen az egyetemen történő esemény, vita. Most lazább volt. Néha még el is mosolyodott, és az igazi civil-kurázsit valló ember véleményét megfogalmazva azt mondta a fiataloknak: minden olyan törekvéssel, amely összefügg a fiatalok, az egyetem, a tananyag, a szociális kérdések javításával, legyen az bármilyen meglepően határozott és forradalmi, egyetért. Számára egyedül az a fontos, tradicionális meggyőződéséhez híven, hogy az egyetem rendjét megőrizzék. Ez a nyitottság mából nézve természetes. De gondoljuk meg, akkor ő annak a rendszernek a hierarchiájában volt egyetemi rektor, és attól a pillanattól kezdve, hát legalábbis az állásával játszott.

Hazamentem és belekezdtem a tudósítás megírásába. Kedves Mária, engedje meg, hogy a kezemben levő Jövő Mérnöke október 23-i számát használjam. A lap első oldalán Gillemot László rektor: „Az ifjúságtól az egyetem tanácsa komoly támogatást kapott. Együtt vagyunk az ifjúsággal mindaddig amíg az egyetem rendje meg nem bomlik.” A tudósításban mindent megírtam amiről ott szó volt. Aztán írtam a vezércikket, ami így kezdődik: „Vihar van. A Műegyetemen és az építőipari egyetemen megmozdult az ifjúság. Szombat reggel futótűzként terjedt a híre a Központi Diákotthon péntek esti gyűlésének, (a gyűlés felhívását lapunk más helyén közöljük). A felhívás a helyes célok megvalósításáért szállt síkra és az ifjúság megmozdulásának máris eredményei vannak.” így kezdődik.

Hétfő reggel, úgy 8 óra körül, korábban, mint máskor értem be a szerkesztőségbe. Az egyetem akkor már olyan volt, mint egy méhkas. Csengett a telefon a szerkesztőségi szobában, épp amikor beléptem. Az akkori, hajói emlékszem Szikra Nyomda (a régi sajtóház, és ez ma is sajtóház a Blaha Lujza téren) II. emeleti szedőtermének a művezetője telefonált: mi az isten van már a kéziratokkal, amiket még nem adtam le. Ok már akkor „schlussban” voltak. A nyomdában ez feszes dolog. Mondtam neki, hogy lesz még kézirat, amit csak délelőtt adok le, és lesz kézirat, amit délután. Azt mondta: ne röhögtessen, ember, mi az, hogy délután ad le, úsztatni akarja az egész nyomdát? (Az „úsztatás” nyomdai nyelven azt jelenti, hogy elkésik mindenki mindennel, ez egy mechanizmus, ha a szedő késik, a tördelő is késik, ha a tördelő késik, a nyomtatás késik stb.). Mondom nem, de maga is itt él Magyarországon, és tudja, hogy a Műegyetemen milyen események vannak, azt akarom, hogy bekerüljenek a Jövő Mérnökébe. És letettem a kagylót. Akkor már csengtek a telefonok. Megtudtam, hogy a Petőfi-kör ülésezik, az írószövetség ülésezik. Úgy gondoltam, hogy ezeknek a döntéseknek is benne kell lenniük az este tördelésre kerülő újságban. Telefonon diktáltattam le ezeket a híreket magamnak. Ennek következtében — újra kezembe veszem az újságot —, ugyancsak az első oldalon: „A Petőfi-kör határozata. A Petőfi-kör vezetősége 1956. október 22-én tartott vezetőségi ülésén stb....” Ezt a hírt úgy délután 2 körül kaptam. Ugyancsak az első oldalon, a Magyar írók Szövetségének közleménye. Keretben olvasható, ugyancsak aznap érkezett telefonon. Itt egy közlemény arról, hogy a DISZ és a szegedi és egri MÉFESZ vezetői hétfőn előkészítő bizottságokat alakítottak... Tehát ez is hétfői anyag, és látja itt van: „Lapzártakor érkezett: a Hadmérnöki Kar, a Repülő és Híradó Mérnöki fakultásának ifjúsága állást foglalt a Központi Diákotthon felhívása mellett stb., stb.” Még egy hétfői hír: „Felhívás! A Műszaki Egyetem Központi Diákszálló gyűlése és diákbizottsága...” Tehát a péntek esti határozat.

Délután talán 4 óra körül mentem be a nyomdába. Nem sokkal később kezdődött az Aulában a diákgyűlés. Mielőtt elmentem a nyomdába, még lementem az Aulá71