Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11. szám - „Benned róvom az erdélyi adómat” Németh László levelei Veress Dánielhez (A leveleket közreadja és a bevezetőt írta: Veress Dániel)
szerint egy mű csak a rávonatkozó, belőle mérhető gondolatokkal válik a nemzeti műveltség részévé s minthogy a műhöz már nincs hozzáadnivalóm, irodalomtudományunk pedig elég rest volt továbbgondolásukban, de még magyarázatukban is, mint annyi más munkát, ezt is én próbálom (vállalva az illetéktelenség vádját) erőmből telően pótolni. Az egyik legkényesebb kötet már fölvetette a kérdést, amelyet most neked is feladtam. Sorskérdések címen azokat az írásaimat soroltuk egy kötetbe - a Nép és írótól a Második szárszói beszédig -, amelyekkel politizáló sajtónk és tudományunk talán az egész műnél többet foglalkozott. Lehet, hogy ez a kényes kötet sosem kap „zöld lámpást"; ezért is hagytuk a végére; én azonban különös gonddal akarom megírni az előszavát, hisz tán itt, ezen a számomra idegen terepen lehet a legjobban meglesni: hogy mit is kerestem én, nemcsak a politikában, de munkásságom egészében. Ott ahol a Tanú születése s a báb-pillangó átalakulás kritikusból tanulmányíróvá végbe megy, merül fel a Minőség szó is, először mint vezércikk cím: A Minőség forradalma. Azt hiszem itt bújik ki a tojásból az akkor már hét éve keltett rögeszme, melynek a Tanú számybontás volt. A minőség ült, borzolt, magát melengető szárnnyal a Történelem sötét árnyékában is s ő próbálta érvényesíteni magát, a vezérszólamot dalolni az Értelmiség hivatásában, pedagógiai kísérleteimben, de még újabb közösségi közbeszólásaimban is. Mit értettem én Minőségen, amikor forradalmát meghirdettem s egy életre szolgálatában állottam? Néhányszor már kénytelen voltam válaszolni erre a kérdésre. Német tanulmány- gyűjteményem a Minőség forradalma címmel jelent meg. Mit értettem én akkor - kérdi az előszó - Minőségen? Úgy gondolom azt a fényt, a megértés mélységével párosult könnyűséget és ruganyosságot, mely a görögöket a keleti civilizációk népei fáié emelte s amely a nyugati civilizáció ormain is ott ragyog, akár a Roland ének az, akár Galilei párbeszédei vagy Stendhal regényei. Énnek a Minőségnek az igényét akartam én az igazságos elosztás égető követelményével összekapcsolni s egy alapjában véve pedagógiai műben, értelmiségünkön át népünk közkincsévé tenni. 65-ben írt pályatörténetem, amely Munkáim élén fog megjelenni, még szorosabbra fogja Minőség és Elosztás forradalma közt az összefüggést. „Minőségen akkor azt a ragyogó, nyugtalan, éterlángszerű szellemi elemet értettem, mely a görög s a nyugati civilizációt a többitől elválasztja: ennek a szabadságával, vállalkozókedvével akartam a lomhább, keletibb szocializmust beoltani.”A szocializmus hibaigazítása tehát. Ezek az alkalmi meghatározások azonban nem teszik fölöslegessé a kettesben megvitatandó kérdést a feszülő keleti szél ellenére: mi hát ez az életemet megszálló rögeszme, a Minőség önmagában ? * * * A Kiadatlan tanulmányok egy nyalábjának adtam az Igénybejelentés címet. Tanulmányaimnak ez a legősibb rétege, a Minőségnek mintegy blasztula szaka. Az igény volt az, amivel én a magyar kritikába berobbantam. Ennek az igénynek megvolt az ízlésem irányában az alkati összetevője, de már akkor is elég nagy olvasói iskolán ment át, hogy mint igény merjen nemcsak egyes művekkel de az egész magyar irodalommal szembefordulni. A hét esztendős kritikai gyakorlat, a többszáz mű, az író számbavétele ezt az igényt tovább nevelte; a lényeglátás érése, a törvényszerűségek felismerése objektívabbá tette, anélkül, hogy a várakozást, a jobb megidézésének a szenvedélyét, melyet az igény szó fed, feladta, a meglevő leltárába temette volna. A kritikák, kortársi és történeti íróképek fölött ott maradt, mint egy belőlük feltörő párakör a „kívánatos”. A Tanú, amikor tanulmányíróvá tett, ezt a „kívánatos”-t szabadította rá, az irodalom után az életre is, szellemire és valóságos57
