Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11. szám - „Benned róvom az erdélyi adómat” Németh László levelei Veress Dánielhez (A leveleket közreadja és a bevezetőt írta: Veress Dániel)
levelekbe lett volna reteszelve, teret talált, s szűkebb hazádban - (a Sepsiszent- györgy fővárosában) alakító - vagy újabb kedvenc szavammal, melyet szótáramban a hiánya honosított meg - kohezív erővé vált, színpadi sikereket érsz meg s esszékben tobzódsz, közben ritka becsületességgel a háláról sem feledkezel meg. Pedig a Németh-tanítvány, a cím: ma veszedelmes stempli; nem tudom Sükösd barátod nem gondolt-e rád is, amikor mint_ írókat is megbélyegzi őket. Nem magamért, értetek örülök, ha vállalni meritek. Én rajtam már nem segít, nem könnyít semmivel - íratlan ítéletek végigszenvedése az életem -, de ha Tibennetek van hűség és igazságérzet, a két tulajdonság, amelyre legnagyobb szükség van, akkor pályátok is magasabbra érhet - s a legkülönb magyar törzs, az erdélyi is gócává válhat még - az egész magyarságon belül - egy új közszellem alakulásának. Családodnak s Neked is boldog új évet kívánok: Laci bácsi Budapest, 1969. január 12. 37 Kedves Dani! Tegnap kaptam meg május 27-i ,,nem alvás” leveled és sietek válaszolni rá. Hogy a Fülöp Miklósnak átadott tanulmány hogy ért hozzám, hogy reagáltam rá; arról tudósít maga a válasz-tanulmány, melyet címedre feladok. Itt csak azt jegyzem meg, hogy én a Te tanulmányod visszajuttattam hozzá, felbátorítva, hogy ha tudja, helyezze nyugodtan el. Még Simon Istvánnak is jeleztem, hogy van ilyen tanulmány. Elhelyezésére persze nem vállaikozhatom; nem csak mert kényelmetlen, hisz rólam szól, reménytelen is: az én ajánlásom hatáséiban ellentéte az ajánlásnak, felér egy letiltással. Azt hogy Illés Jenő és Hajdú Győző mit sütöttek ki s mért nem adták át a leküldött és átadásra vállalt levelet - nem tudom. Nyilván megtanácskozták és azt tartották: jobb ha nem jut a kezedbe. Hajdú tán attól félt, hogy Te ebből,,rangot” igyekszel kicsiholni magadnak, Illés (aki nem ismer Téged igazán), hogy magamnak ártok ezzel a rangadással. Mindenhogyan sértő gyámkodás, még ha jó akarat is van mögötte. Én a tanulmányodból látom, hogy amit írtam megérdemled - s nem törődöm sem a pletykákkal, sem az irodalompolitikával. Illés különben Pápán, ahol együtt szerepeltünk, hosszabb részt olvasott fel a V. D.-hez intézett levélből, a levelet azonban nem adta ide; (sőt az elveszett címed sem közölte), úgy hogy egy kis szorongással adom fel a kéziratot: a három példány közül egy Illésnél van, egy Vekerdinél (aki azt a bizonyos könyvecskét írja rólam) a postára adott a harmadik. Nagyon örülök, hogy a Mikesnek akkora sikere van; nem csak irodalmi és baráti, de patrióta okokból is. Énnekem azt üzenték az erdélyiek: írjak Wesselényiről valami szép magyaroknak tetsző drámát, a Bolyaiak, Apáczai, Eklézsia megkövetés aféle Hideg napok, sértik az önérzetet s rossz világításba helyezik az erdélyi nemzetet. A Báthoryra s a műhelytanulmányra kíváncsi vagyok: én is gondoltam rá, hogy a Drámák teljes kiadása számára, az eredeti terv szerint megírom -(1940-ben ezzel utaztam le Firenzébe); de sajnos Szamosközin kívül semmi sincs a kezem ügyében az akkor átböngészett irodalomból. Családoddal együtt nagy szeretettel ölel - Laci bácsi 1969. jún. 4-én 54
