Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11. szám - „Benned róvom az erdélyi adómat” Németh László levelei Veress Dánielhez (A leveleket közreadja és a bevezetőt írta: Veress Dániel)
ron a vendég özön, télen a zord klímán kívül a petróleum-lámpát nehezen bíró szemem miatt nem lakható. Pesten - ott a nagy lakás, abban azonban olyan kavarodás van állandóan (negyven telefon egy nap!), hogy dolgozni teljesen lehetetlen. Most megint van olyan tervem (mint 10 év óta számtalanszor), hogy külön lakást szerzek magamnak, de ennek is több jogi és anyagi akadálya van - úgy hogy alighanem a himnusz üldözöttjeként fogok meghalni, aki bújt s felé kard nyúlt barlangjába. A „szerető emberek” szeretete - az én esetemben - főként abból cdl, hogy megakadályozzák, hogy mások szerethessenek; tervezgetnem épp szabad, de az a hit, hogy e tervekből az eddigivel egyenrangú vagy annál jobb munka szülessék: egyre jobban enyészik. Végre is agybetegségben szenvedek, amely megszűkíti a kéreg ér-lumeneit. Amit Dürrenmatt-tanulmány ómról írsz (ha a „hívek” s főként a „magyar hívek”jól ismert pszichológiáját leszámítolom) megerősít ebben az egy pár hónapra most fellazult rezignációmban. (Nem igaz, hogy idegen bíztatásra írtam, mint a bevezetőjéből is láthatod, magamnak volt kedvem hozzá.) Ne ijedj meg, van súlyosabb jel is. Benedek András, aki a Galileit elsőül s lelkesen fogadta, Bolyai-drámámat dramatizált regénynek érzi. Még szerencse, hogy jövő évtől - állítólag - bevezetik az írói nyugdíjat s nem kell mint valami arcátlan kofának a rothadt árúmat kínálgat- nom. Mindettől eltekintve elég jól megvagyok, a kedvem néha jó, s aki jó kedvemben lát „megdöbbentőn” fiatalosnak mond. stb. Szeretettel Laci bácsi (Keltezetlen. Postabélyegző: Aszófő, 60. X. 11.) (Külön papírdarabkán:) Abba a szerencsétlen Bolyai drámába kellene egy román mondat. János a román tehenesfiúnak hegedül; az apja odaér hozzájuk s egy tréfás mondatot vet a tehenésznek, amelynek az értelme: szereted a muzsikát. Nem küldhetnéd meg ezt a rövid s mégis Farkas jó román tudását bizonyító mondatot? 17 Kedves Dani! Ezzel, hogy a nevedet, a fölkiáltó jellel megtoldva, leírtam, hosszú levélzárlatot törtem meg, mely nemcsak Rád vonatkozott, hanem mindenkire: egy hónapja már Kanadában levő lányomnak sem írtam. Hogy Te kapod az első levelet, azt bizonyítja, hogy Te nyomtad a legjobban a lelkem. Ha nem is vagyok „kimondottan" beteg, de úgy értem be a célba mint valami marathoni futó - akinek persze rögtön tovább is kellett futnia, sőt kúsznia - Caudiumi igák alatt. November óta Pesten lakom s családom minden tagja produkált azóta egy-egy súlyos válságot, amelyben részt kellett vennem: a legsúlyosabb feleségem állapota volt, akin valami depressziós elmezavarra emlékeztető kórkép lépett fel (részben pszichés, részben hormonzavar); egy hónapon át én voltam az orvosa (szanatóriumban föltétien „becsavarodott” volna), az éjszakák nagy részét átbeszéltük; de most már szerencsére jól van. Aztán következett a szimultán-írás nyargalása. Két színháznak a darab (nem a Kortársban megjelenő Bolyai II. változat s egy társadalmi dráma, melybe egyelőre bele is buktam); aztán a Sajkódi esték című tanulmánykötet, 57-60. közti esszéimmel, melyekhez egy párat most adtam hozzá; így is maradt egy kisebb kötetre való s épp a legszebb témák, amely tán később jelenik meg valamikor. Képzelheted, milyen állapotba kerültem, amikor a múlt hét végén, a Bolyai Il-t s a kötetet nagyjából 45
