Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11. szám - „Benned róvom az erdélyi adómat” Németh László levelei Veress Dánielhez (A leveleket közreadja és a bevezetőt írta: Veress Dániel)
A jelzett könyvek közül Szabó Péteré, amit nem ismerek. Könyvtáros barátom ezt is megszerzi, remélem. A kidolgozástól különben még elég messze vagyok s előbb egy tanulmányt akarok írni - félig róluk, félig a készülő drámáról. Mostanában sokat beszélünk rólatok erdélyiekről s én ha nem is írhatok sűrűn, igaz szeretettel gondolok Rád s baj-társaidra. Szeretettel: Németh László Sajkád, 1960. január 2-án. 11 Kedves Dani! Bocsáss meg, hogy csak most tudok szép leveleidre életjelt adni. Egy hónap óta influenzából szerzett tüdőgyulladásban s annak a következményeiben sínylődöm. Most a Kováts (tüdő) klinikán fekszem, de néhány nap múlva már hazamegyek. Közvetlen a betegségem előtt fejeztem be egy tanulmányt a Bolyaiak- ról, amely a Kortársban fog megjelenni; ebben Rólad is teszek néhány szó említést. Ha kezedbe kerül, nézd meg. Nagyon köszönöm a felajánlott segítséget; sajnos, nem tudom, mikor leszek olyan állapotban, hogy dolgozhatok. A hosszabb levél azonban most már hamarosan megíródik. Szeretettel köszönt: Németh László (1960) márc. 10., Kováts-klinika 12 Kedves Dani! Több szép leveled gyűlik a kis dobozban, mely mint az el nem intézett levelek tokja, a lelkiismeretemet pótolja; de hátén olyan tökéletesen meghaltam a tüdőgyulladásom alatt (a fél-deliriumok közben olyan pontosan megfogalmaztam, pontokba foglalva: miért célszerű meghalnom), hogy most időbe kerül, amíg a megmaradás szomorúságain át a régi munkáimhoz, tartozásaimhoz, köztük a levelezéshez visz- szatálálok. Már Sajkádon vagyok, ez körülbelül a legszebb hete a tavasznak; megint megfigyelhetem s megtanulhatom: a mandula, kajszi, őszibarack, cseresznye, körte és alma virágzása milyen viszonyban van egymással - s a gyönyörű kék levegővel s bár tudom, hogy a természet divatgátas múlt s hiányos pótlék az emberekén, lassan mégis csak foglalkozom ezzel azzal - többek közt közös Bolyainkkal is. A Kortársban bizonyára láttad Bolyai tanulmányomat. Még egy kisebb írással volnék adósa, ugyancsak róluk, egy angolul szóló magyar folyóiratnak, amely ki tudja megjelenik-e végül is (Boldizsár lenne a szerkesztője, Tamási, Vas, én a főmunkatársai). Aztán, úgy hiszem, búcsút mondok nekik. Ezt azért írom, hogy Téged dráma terveidben ez a tanulmány ne zavarjon. Még ha megírnám is azt a drámát (a tanulmánnyal, úgy hiszem, kiment a gőz), az egészen más lenne, amint láthatod is, mint amire Te készülsz. Téged az a csontőrlő malom izgat, érthető módon, amely a János koponyáját is megőrölte, engem a Farkas sok gyengeséggel terhes apai, pedagógusi szíve - annak az embernek a tragikuma, aki elérte, amit más apák nem: zsenit nevelt. Sajnos, most egy pár napra megint félbe kell szakítanom az itteni ocsúdást. Közben két unokám is született, akiket pogány szüleik egyszerre keresztelnek; meg én is a napokban fordulok a hatvanadikba, ha föl nem utaznék, képesek lennének lejönni: a családi ünnepeket olyan pontosan megtartja ez az elgurult fejű család. 41
