Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 11. szám - „Benned róvom az erdélyi adómat” Németh László levelei Veress Dánielhez (A leveleket közreadja és a bevezetőt írta: Veress Dániel)

megkaptam és megőriztem. A gyűjteményben található egy „kérdőív” is: tíz, mun- káit-munkásságát érintő kérdést tettem fel, melyet egy alkalmi Pestre látogató vitt el. Németh László — ha kurta szóval is — írásban válaszolt. Dokumentum-jellege ezt a noteszlapot is a levelek közé sorolja.

Leveleit silány minőségű papíron, két géppel és egy grafitceruzával írt levél kivételével egytől-egyig kézzel, tollal, tintával írta. Datálásuk minden esetben pontosan megállapítható, miután a leveleket borítékaikkal együtt őriztem meg. Ezekre rávezettem a postai kézbesítés időpontját is.

A levelezésünk bő évtizedet ölel fel. Az első levél datálása 1959. január 2., az utolsóé 1970. július 27. A hetvenes években, haláláig, általában már csak egy-két üdvözlő sort írt felesége, Németh Ella bő beszámolóihoz.

Megjelenő könyvei hozzám juttatására különös gondot fordított. A dedikációk száma 1962 áprilisa és 1973 szeptembere között összesen tizenhárom, ám ezek írásképe - betegsége súlyosbodásával — gyorsabban romlott, mint a leveleké.

Németh Lászlónak írt leveleim részben megmaradtak a címzett hagyatékában, mert egy idő után — miként erről többször szó esik leveleiben — eltette azokat. A család szívessége folytán birtokomban van fénymásolatban a fennmaradt harminchat levél. Számításaim szerint mintegy tizenkét-tizennégy levél kallódott el, szinte a teljes 1959-es levelezés, s talán két-három, a hatvanas években írott levél. Leveleimet elővázlatok és másolat nélkül írtam, tehát az elveszettek tartalmát felidézni csak részben tudom, Németh válaszai alapján. Egészében többször írtam, s válaszaim jóval bővebbek Németh László leveleinél.

A leveleket egyetlen szó, betű kihagyása nélkül közöljük, megőrizve írójuk jellegzetesnek tűnő helyesírási sajátosságait. A levelek közlésével teljesebbé s talán árnyaltabbá szeretnénk tenni Németh László és Erdély több évtizedes szellemi kapcsolatát, lévén ez a kis levél-korpusz — feltételezésünk szerint — a legbővebb és legfolyamatosabb személyes kapcsolata a második világháború után egy erdélyi, szűkebben székelyföldi eszmetárssal. Az egykori személyes kapcsolat Németh László eltávoztával sem változott lezárt, befejezettként megírható „történetté”. Kezünk ügyében a mű, lapjai naponta forgathatók: teljesen azonos a létrehozóval s a levelek írójával.

1

Kedves Veress Dániel!

Sajnálom, hogy a sajkódi út csalódást okozott; de hiszen részben épp azért húzódtam el ide, hogy azzal, ami megmaradt belőlem, azt ami voltam, ne kompromittáljam.

Olyan aggasztó módon toppantak be, a bizalmatlanság, helyzetemben, annyira létföltétel, hogy amikorra föloldódtam volna, Maga már a számonkérésnél, felelősség vonásnál tartott. Azt hittem, elég szelíden felelgettem s adtam meg a tárgyi felvilágosítást, Pesten is úgy hallottam, hogy a saját kemény szavairól s az én esetleges megsértődésemről beszélt - így meglepett, hogy a Maga szájában maradt a dolognak rossz íze.

Engem utólag az bántott, hogy mégis nem erőltettem beléjük valami vacsora félét. De vacsorára volt hivatalos, néhány perce maradt az ittlétre, s az én primitív s valóban „dermedt” viszonyaim közt választani kellett, hogy főzünk vagy beszélgetünk. Az alma különben, amelyet látott, egy kellően nem ápolt fa korcs hulladék termése volt, az asztalomat elborító kézirat pedig, ha jól emlékszem, még mindig a Marlowe-fordításom.

36