Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11. szám - „Benned róvom az erdélyi adómat” Németh László levelei Veress Dánielhez (A leveleket közreadja és a bevezetőt írta: Veress Dániel)
dalmi köztudatban. Az indítás tulajdonképpen némethlászlói volt. Nem egy ízben megfogalmazta, hogy egy írói mű társadalmilag két, elválaszthatatlan részből áll: abból, ami benne van, és abból amit gondolnak róla. Tehát igen fontos az a kritikai tudatosító munka, mely a művekbe rejtett tartalmat feltálja és a közgondolkodásba oltja. Saját magára vonatkoztatva, beszélgetéseinkben keserűen emlegette, hogy azért vész el amit O csinált, mert nincs aki közjóvá tegye, valódi értelmét kibontva magasabb szinten mintegy megkívántassa az olvasókkal. Decemberben, a kolozsvári Utunk karácsony előtti számában, Marosi Péter, aki mint a „legszorgalmasabb hozzászóló” részt vett a nevezetes szárszói konferenci án, Rádióhallgatás után című jegyzetében utalt Németh Pártok és egység című cikkére, pozitívan értékelve az „ellenforradalom alatti” magatartását. Ez a publikáció számomra felért egy biztatással: pár nap múlva felajánlottam egy Égető Eszterről írandó tanulmányt a marosvásárhelyi Igaz Szónak. A szerkesztők a javaslatot visszautasították: Romániában könyvforgalomba nem került művekkel a sajtó nem foglalkozhat. Még meg sem kaptam a nemleges választ, amikor az újrainduló, behirdetett Korunk első számának megjelenése előtt felajánlottam egy Németh László munkásságát átfogóan értékelő tanulmány írását. Volt egyetemi professzorom, Gáli Ernő főszerkesztő válaszolt. A sokat tapasztalt okosság és érzékenység példájaként idézek 1957. január 26-án kelt leveléből: „Nagy érdeklődéssel olvastam javaslatait. Ami a Németh Lászlóról írt cikket illeti, nem mondhatok mást, mint azt, hogy írja meg. Gondolom, tisztában van a kérdés nehézségeivel, amihez hozzá kell venni még a mostani sajátos helyzetet a magyarországi események után. Vágja bele a fejszéjét, és majd meglátjuk mi lesz az eredmény.” Belevágtam, de az egyre zordabb politikai hangulatban a munka lassan haladt. „Nyom és nyomaszt az anyag. Alaposan ki kell rostálnom a használhatót és a fontosat” — számoltam be hetek múltán munkámról, rádöbbenve a vállalkozás nagyságára, merészségére, az adott helyzetben kivitelezhetetlenségére. Olyan, úgymond ideológiai kérdések merültek fel, melyeket megkerülni nem lehetett, akár tárgyilagosan megválaszolni — Németh László érdekében és hasznára — egyszerűen nem volt tanácsos. Vergődtem a hálóban. Március 15-én, Németh László az Égető Eszter regényért és a Galilei drámáért Kossuth-díjat kap. Május elején, Marosvásárhelyen, az Igaz Szó főszerkesztőjével személyesen megbeszélem egy Németh László-tanulmány közlésének lehetőségeit. Lelkesedik a tervért, kigépelteti, és forrásanyagként elküldi a Nagyvilág előző évi, első októberi számában megjelent nagy tanulmányt, a Tolsztoj inasaként-et. Megegyezünk az írásom címében is: Egy Kossuth-díjas regény. Lefegyverzően hangzik... Május végén a szerkesztők asztalán a tizennyolc gépelt oldalas értekezés. Az első visszajelzések egyértelműen pozitívak: „Feltétlen közöljük.” Közben kibontakozik Romániában is az ötvenhatos események nyomában a boszorkányüldözés: házkutatások, letartóztatások sok helyütt. Megkavarodik a lég. Augusztus 5-én ezt írja a főszerkesztő: „Mi lett a Németh-tanulmányoddal? Semmi különös, az írást továbbra is kiválónak tartom, s örülök, hogy a kezemben van. Sajnos rajtunk kívül álló okok miatt egyelőre el kell tekintenünk közlésétől. Mind ez ideig azért nem írtam erről, mert vártam bizonyos fórumoktól a választ, amit mai napig sem kaptam meg, illetve nem kaptam egyértelmű állásfoglalást. A félreértések elkerülése végett: nem gyávaságból, nem meghunyászkodásból nem válaszoltam erre a problémára. Az egyetlen ok: személyesen szerettem volna Veled beszélni, s ezért halasztottam a dolgot, de utólag látom, kár volt, mert az emberek sokkal érzékenyebbek néha, mint ahogy én azt hiszem, s hajlamosaik könnyen félreérteni bizonyos dolgokat. Még vadamit: a tanulmány közléséről egyáltalán nem mondtunk le, 31
